További információk az MLSZ adatbankjában
A.tevel-Mihályháza: 0-1
Malomsok-A.tevel: 5-2
A.tevel-Nyárád: 1-1
N.görzsöny-A.tevel: 4-0
A.tevel-Csót: 1-3
Vaszar-A.tevel: 5-1
Mezőlak-A.tevel: 2-15
A.tevel-Pápateszér: 1-0
Vanyola-A.tevel: 4-1
A.tevel-Somló: 13-2
Mihályháza-A.tevel: 9-1
A.tevel-Malomsok: 1-3
A.tevel-N.görzsöny: 0-2
Csót-A.tevel: 3-0
A.tevel-Vaszar: 2-6
A.tevel-Mezőlak: 0-2
Pápateszér-A.tevel: 3-6
A.tevel-Marcaltő: 3-6
Tartalék mérkőzés: Adásztevel - Mihályháza : 0-1 (0-1)
(2014.06.01.)
Az előző összefoglalóhoz hasonlóan a mérkőzés jegyzőkönyvét a www.veszpremmlsz.hu linken olvashatjátok.
Szeles, hűvös időben kezdődött az első júniusi meccsünk. A bajnoki győzelemre törő Mihályháza csapatát fogadtuk. Az első percek tapogatózása után átvette az irányítást a vendégcsapat. A védők mögé belőtt labdákkal próbálták a gyors csatáraikat megjátszani. A védőink azonban - néha a szerencsével is támogatva - hatástalanítani tudták ezeket a próbálkozásokat. Mi hosszú indításokkal szerettük volna játékba hozni az elől lévő két játékosunkat Tóth Pétert illetve Horváth Ádámot. De az erős szél gyakran megtréfált minket, és pontatlanra sikerültek az átadásaink. A 25. percben a mihályházi középpályás egy kiugratás után középre játszotta a labdát, a 11-es pontnál érkező társát védőnk buktatta, amiért a bíró büntetőt ítélt. Az ítéletet a vendégjátékos higgadtan értékesítette (0-1).
A gól után összeszedtük magunkat és több veszélyes támadást is vezettünk. A 33. percben Papp Imre jobb oldali beadását Horváth Ádám ügyetlenkedte el az ellenfél kapujától 8 méterre, míg a 40. percben Porcelán Flórián forintos labdájával Józsa Ádám lépett ki a vendég védők között, 3-an várták a társai közül a labdát az ellenfél 11-es pontja magasságában, azonban ő passz helyett a lövést választotta. A labdája azonban méterekkel elkerülte az ellenfél kapuját.
A második félidőben ismét támadásba lendültünk, de próbálkozásainkból hiányzott az átütő erő. Mihályháza kontrákkal próbálkozott, gyors játékosai többször problémát okoztak a hátsó alakzatunknak, de ziccereket nem tudtak kialakítani. Az idő múlásával egyre inkább kitámadtunk Szabó András kétszer is nagy helyzetbe került, de először a jobbról belőtt labdát kapásból akarta ellőni, de célt tévesztett, másodszor pedig pár centivel maradt le egy ígéretes fejesről. A második félidő az ellenfél játékosok alattomos rugdalódása és színészi játékai miatt egyre inkább felfokozott hangulatúvá vált. Egy kakaskodás után Somogyi Dávid sárga lapot kapott, mivel meglökte az egyik mihályházi játékost (aki az esetet megelőzően utána rúgott a védőnknek - ezt azonban sem a játékvezető, sem az asszisztense nem látta). Pár perccel később ugyan ők találkoztak, a bíró most is a mi bekkünket hozta ki vétkesnek, aki így a második sárga után mehetett öltözni (a valószínűsíthető legalább két meccse eltiltás miatt az idei szezonban már nem is számolhatunk vele). A kiállítás után visszafogottabbá vált a csapat, azonban az ellenfél egy-két játékosának alattomos játéka mérkőzés végéig folytatódott. A lefújás pillanatában Józsa Ádám elégelte ezt meg, aki összeakaszkodott az ellenfél rutinos játékosával. A tömegjelenetet a bíró egy sárga ide - egy sárga oda megoldással lezárta, ami után a vendégcsapat játékosa második sárga lapja miatt megkapta a már korábban is megérdemelt piros lapját.
A következő fordulóban az utolsó helyezett Somlószőlős otthonába látogatunk. Őket mindenképpen meg kell vernünk, hogy előbbre tudjunk lépni a tabellán.
Hajrá Tevel!
Tóth József
Az első csapatok mérkőzésén: Adásztevel - Mihályháza: 3-3
Tartalék mérkőzés: Malomsok - Adásztevel: 5-2 (4-0)
(2014.05.25.)
Technikai okok miatt egy kis késéssel és rövidebb formában következik a mérkőzés összefoglalója.
Az összeállítások a www.veszpremmlsz.hu linken a mérkőzésre kattintva olvashatóak.
Fülledt, nyáriasan meleg időben játszottuk a meccset. Az első félidőben a védősor és a középpálya fáradt, fásult játéka miatt hamar 4-0-s hátrányba kerültünk. A szünetbeli cserének és az átszervezésnek köszönhetően játékunk feljavult. Több helyzetet is ki tudtunk alakítani az ellenfél kapuja előtt. A második játékrészt 2-1-es eredménnyel mi nyertük (Tóth Péter és Somogyi Dávid lőtték a góljainkat), de ez csak az 5-2-es vereséghez volt elég.
Tóth József
Az első csapatok mérkőzésén: Malomsok - Adásztevel 4-6
Tartalék mérkőzés: Adásztevel - Nyárád: 1-1 (0-1)
(2014.05.18.)
Az előző napok hatalmas esőzései miatt erősen felázott pálya fogadta a csapatokat. A játéktéren, több helyen még tócsákban állt a víz. Már a bemelegítésnél érezni lehetett, hogy ezen a meccsen nem a viharos időjárás, hanem a talaj fogja megnehezíteni a két csapat életét. A játékvezető sípszavára a következő kezdő tizenegyek készültek:
Adásztevel: Gerecs Gergő - Böröczky Róbert, Fodor Donát, Tóth József - Lampért Gyula (Horváth Gergő '80) - Papp Imre, Szalai Gábor, Szabó András (Gondor Richárd '46), Boldis Krisztián (Trosits Raul '63) - Horváth Ádám (Józsa Ádám '26), Tóth Péter.
Nyárád: Fejes Balázs - Hegyi Ervin, Varga Krisztián, Recsek Róbert, Bonta Ádám, Czuczai Gergő, László Szabolcs, Erdős Donát, Boldizsár Zoltán, Blaskovics Tamás, Nyulasi Jenő.
A felázott, csúszós talajon nehezen tudtunk játékba lendülni. A pálya kiszámíthatatlan volt a sok eső miatt. Próbáltunk rövidpasszos játékot játszani, de sajnos ezt nem minden esetben tudtuk megvalósítani. A nyárádiak a védőink mögé belőtt labdákkal operáltak, de ezeket vagy a kapusunk vagy a védőink sikeresen hárították. Egy letámadás után Tóth József került helyzetbe a jobb oldalon, de a tizenhatoson belül egy csel után a rövid alsó sarokra tartó lövését, a kapus hárította. A vendégcsapat távoli lövésekkel próbálkozott, de kísérleteik pontatlanok voltak és rendre elkerülték a kapunkat. A 31. percben Fodor Donát szerelte - a játékvezető szerint szabálytalanul - a tizenhatosunkon belül az ellenfél támadóját. Középhátvédünk hátulról csúszott be, kétségtelenül először majd utána az ellenfél lábát is eltalálta. A spori megadta a büntetőt, amit az ítéletvégrehajtó nyárádi játékos higgadtan, az elmozduló kapus helyére, a kapu közepébe lőtt (0-1). Pár percre rá kísértetiesen hasonló szituáció alakult ki az ellenfél büntetőterületén belül. Tóth Péter tört be a nyárádi csapat tizenhatosára, két csellel tisztára játszotta magát, azonban a hátulról érkező két védő fellökte/buktatta játékosunkat. A bíró távol állt az esettől, de az asszisztense sem segítette, nem jelezte a szabálytalanságot. A bíró sípja néma maradt, nem adott meg számunkra egy jogos büntetőt.
Ez egy kicsit felpaprikázta a csapatot, nagy elánnal kezdtünk ismét támadásba. Boldis Krisztián csapott le a bizonytalan vendégvédők között egy labdára, de az ellenfél kapujától 12 méterre, a vizes füvön megcsúszott és már nem tudta kapura lőni a lasztit. A félidőig maradt a 0-1.
A szünetben még nagyobb akarásra buzdítottuk egymást, éreztük, hogy megfogható Nyárád csapata. A cserék miatt egy kicsit átszerveztük a játékunkat és próbáltunk a megszerzett labdákkal azonnal támadást indítani. A pálya talaja az első 45 perc után még rosszabb lett és ez nehezítette a pontos passzok célba juttatását. A 65. percben Tóth Péter kapott szabadrúgást az ellene elkövetett szabálytalanság miatt. A 20 méterről leadott lövése a kapus lábai között, a gólvonalon akadt el. Ez a helyzet is kimaradt. Egy vétlen ütközés miatt a 77. percben megsérült a vendégcsapat egyik játékosa Nyulasi Jenő. A mentő kiérkezéséig az oldalvonal mellett ápolták. Mielőbbi jobbulást kívánunk Neki.
Továbbra is maradtunk támadásban, Nyárád pedig kontrákkal próbálkozott, de a cserék miatt már nem volt olyan folyamatos a játékuk, mint korábban. Benne volt a levegőben, hogy kiegyenlíthetünk. A 80. percben Tóth Péter remekül futott el a jobb oldalon egy kiugratással, a középre gurított labdája ziccerben találta meg az ellenfél kapujától 10 méterre berobbanó Tóth Józsefet, aki azonban nem tudta elpöccinteni a labdát a jó ütemben kifutó kapus mellett, így oda lett a helyzet. Pár perccel később Papp Imre végzett el szögletet a jobb oldalról. Okosan egyből a kapura tekerte a labdát, ami a kint álló kapus feje fölött a felső kapufáról került a mezőnybe. Ismét kimaradt egy nagy helyzet. De nem adtuk fel és a sérülés miatti hosszabbításban ennek meg is lett az eredménye. A 94. percben ismét Tóth Péter végzett el egy szabadrúgást az ellenfél kapujától 18-20 méterre. A kapus rosszul állította fel a sorfalat, csatárunk ezt kihasználta és a kapu üresen tátongó jobb alsó sarkába lőtte a labdát (1-1).
A rossz talajú pályán jó iramú mérkőzést játszottunk a középmezőnyhöz tartozó Nyárád csapatával. Talán egy kicsit közelebb álltunk a győzelemhez, mint ellenfelünk, de nem sikerült itthon tartani a 3 pontot. A csapatot a küzdőszellemért mindenképpen dicséret illeti. Ilyen körülmények között is az utolsó sípszóig mentünk előre, Nem játszottunk jól, bár volt néhány tetszetős támadásunk, de megérdemelten egyenlítettünk, mert végig egymásért küzdve, hittel játszottunk.
A következő vasárnap Malomsokra megyünk, ahol az utóbbi időkben szép eredményeket értünk el. Reméljük ez a jó sorozatunk most sem fog megszakadni és elhozzuk a három pontot Adásztevelre!
Hajrá Tevel!
Tóth József
Az első csapatok mérkőzésén: Adásztevel - Nyárád: 2-3
Tartalék mérkőzés: Nemesgörzsöny - Adásztevel: 4-0 (2-0)
(2014.05.11.)
Esős, szeles, hideg időben kezdődött a mérkőzés, ahol a következő kezdőcsapatokkal álltak fel a csapatok:
Nemesgörzsöny: Teibisz Barnabás - Tathi Erik, Ballér Dávid, Haller Márton, Németh Attila, Ballér Zoltán, Varga Zsolt, Kovács Nándor, Keresztes Martin, Buti Tamás, Kiss Gergely.
Adásztevel: Gerecs Gergő - Boldis Krisztián, Fodor Donát, Porcelán Flórián - Lampért Gyula - Papp Imre, Horváth Gergő, Szabó András, Tóth József - Horváth Ádám, Tóth Péter (Trosits Raul '54).
Az esélyesebb hazai csapat már a kezdetektől támadólag lépett fel. A kapkodás és a felforgatott csapat (ilyen összetételben még soha nem játszott a védelem és a középpályán is volt két változás az előző mérkőzésekhez képest) miatt csak rövid ideig tudtuk birtokolni a labdát. Az összeszokatlanság, az egyre jobban rákezdő eső és a felerősödő szél miatt sok hiba csúszott a védekezésünkbe. Nagyon érett a hazaiak vezető gólja, ami egy kapu előtti kavarodás után a 7. percben be is következett (1-0). A gól után megpróbáltuk rendezni a sorainkat, de továbbra is sok hibával játszottunk. Az időközben lezúdult hatalmas vízmennyiség miatt a pálya kiszámíthatatlanná vált. Persze a körülmények a hazai csapatot is ugyanúgy sújtották, mint minket, de ők a gyors passzos, kombinatív játékukkal könnyebben alkalmazkodtak ehhez. Többször a védelmünk mögé kerültek, amiből aztán megszületett a második góljuk is. A 25. percben egy jobb oldali beadást röviden szabadítottak fel a védőink, a kipattanó labdát a hazai játékos egy állítás után, 16 méterről a kapunk jobb oldalába csavart. Okos gól volt, nagy kár, hogy mi kaptuk (2-0). A félidő további része már nem egymással, hanem az időjárással való küzdelemről szólt. Mindkét csapat játékosai nehezen viselték a sanyarú körülményeket. Szakadó eső, viharos szél, őszies hideg és már a hajunk sem állt olyan jól, mint a reklámban a néniknek...
A második félidőt úgy kezdtük el, hogy amíg alkalmas lesz a pálya a játékra, addig megpróbáljuk folytatni a meccset. A küzdőtéren lévő hatalmas tócsák és a sok víz miatt kezdett már inkább vízilabda mérkőzésre hasonlítani a játék, mint focira, de a görzsönyiek és mi is hősiesen ellenálltunk az időjárásnak. Az 58. percben a hazai játékos 18 méterről lövésre szánta el magát, a labda vizes füvön megcsúszott, ami megtréfálta a kapusunkat és így a labda akadálytalanul vágódott a hálóba (3-0). A vizes füvet kihasználva kiugratásokkal próbálkoztunk, de a vizes talaj miatt vagy megcsúszott a labda a füvön, vagy elakadt a pocsolyákban. Egy ellentámadás végén a bal oldalról lőtték be a hazaiak a labdát, középen a görzsönyi támadó beleért ami így a jobb oldalon egyedül felfutó társa elé került, aki a 63. percben az üres kapuba lőtt (4-0). Olyannyira lesgyanús volt a szituáció, hogy még az ellenfél csapatkapitánya szerint is érvénytelen volt a találat. A középkezdés után a játékvezető is elmondta, hogy onnan, ahol ő állt, lesnek látszott, de az asszisztensére hagyatkozott és ezért megadta a gólt.
A zuhogó eső miatt már a pálya vonalazása sem látszott, a játéktér alkalmatlanná vált a további küzdelemre, ezért a játékvezető a 78. percben 4-0-s hazai vezetésnél lefújta a mérkőzését.
Valószínű, hogy ha normális időben játszunk Nemesgörzsöny csapatával, akkor is vereséget szenvedtünk volna, de ezekhez a körülményekhez nem tudtunk alkalmazkodni (pedig elvileg a védekező csapat dolgát könnyítik meg ezek az időjárási viszonyok). Szerencsére senki nem sérült meg és így vasárnap, hazai pályán, Nyárád ellen javíthatunk. Nem lesz egyszerű mérkőzés, de nyernünk kell!
Hajrá Tevel!
Tóth József
Az első csapatok mérkőzésén: Nemesgörzsöny - Adásztevel 3-3
Tartalék mérkőzés: Adásztevel - Csót 1-3 (0-2)
(2014.05.04.)
Napsütés, de viharos szél fogadta a két csapatot a soron következő bajnokin.
Adásztevel: Gerecs Gergő - Böröczky Róbert, Szalay Gábor, Tóth József - Lampért Gyula - Boldis Krisztián, Józsa Ádám, Szabó András, Trosits Raul (Horváth Gergő 75.p) - Horváth Ádám, Tóth Péter;
Csót: Boldis Tamás - Renner Máté, Haraszt László, Székely Tamás, Bakody György, Kiss Krisztián, Kőszegi Attila, Dolgos Tamás, Dukai Gergely, Hoffmann Csaba, Haraszt Erik
Előzetesen úgy indultunk neki a mérkőzésnek, hogy semmiképpen sem vesztesen jövünk le a pályáról, hisz egy győzelem esetén megelőzhettük volna ellenfelünket a bajnoki tabellán.
A meccs a viharos szél miatt nem hozott élvezetes játékot. A labda útját nem nagyon lehetett kiszámítani egyik félnek sem, a kapusok még a félpályáig sem tudták kirúgni a lasztit. Az első percek után sokpasszos játékra álltunk át. Párszor zavart is tudtunk okozni ezzel a csóti tizenhatos előterében, de nagy ziccerig nem jutottunk el. A 15. percben Tóth József lesett le egy átadást az ellenfél térfelének közepén, bevitte a labdát a 16-oson belülre, de lövés helyett még egyszer megtolta a labdát, amire a védő már visszaért és tisztázni tudott. A 19. percben Trosits Raul hozta fel a labdát a bal oldalunkon, passz helyett azonban át akarta cselezni az ellenfél középpályását, aki szerelte. A megszerzett labdával a 16-osunkon belülre futott, középre adott és a berobbanó csatár a kapunkba lőtt 0-1. Ez a gól teljesen összezavarta a csapatot. Többen dühösen vitáztak egymással. Pár percbe tellett, mire újra a játékra tudtunk koncentrálni. A 35. percben a történelem megismételte önmagát. A csóti támadó elhúzott a baloldalunkon, a büntetőterületen belülről középre lőtte a labdát, amire a csapattársa ismét jól érkezett és védhetetlenül lőtt a hálóba 0-2. Az első félidőben még megpróbáltunk kozmetikázni az eredményen. Ennek eredményeként Tóth Péter kétszer is helyzetbe került. Először azonban a kapusba lőtte ígéretes helyről a labdát, a félidő végén pedig - átcselezve három védőn - amikor már csak az ellenfél portása állt vele szemben, 10 méterről belebotlott a labdába. Szépen kidolgozta saját magának a helyzetet, de a befejezésnél már nem volt szerencséje.
A második félidő elejét nagyon megnyomtuk. A szünetben megbeszéltük, hogy a 2-0-s hátrány ellenére sem verhetetlen ez a csóti csapat. Megpróbáltunk minél előbb gólt elérni. A 47. percben ismét Tóth Péter került helyzetbe, azonban a kapu hosszú oldala felé tekert labdája centikkel célt tévesztett. 3 perccel később azonban már nem volt kegyelem. Tóth József pontos kiugratását követően Tóth Péter, tisztára játszotta magát, bevitte az ellenfél büntetőterületére a labdát és elpörgette a kifutó kapus mellett. 1-2. A terveinknek megfelelően gyorsan jött a szépítés. Ezek után még nagyobb elánnal kezdtünk rohamozni, de a nagy akarásnak sokszor nyögés lett a vége, az utolsó passzainkba hiba csúszott és nem tudtunk újabb gólt szerezni. A szél által támogatott csóti csapat gyors kontrákkal próbálkozott. Két alkalommal is csak a kapusunk, Gerecs Gergő, bravúrjai mentettek meg minket a góltól, egy alkalommal pedig a szerencse is mellénk szegődött, amikor a kifutó kapusunk felett átemelt labda a felső kapufán csattanva hagyta el a játékteret. Benne volt a gól a levegőben. Mi folyamatosan próbálkoztunk, a vendégek pedig kontrára játszottak. Kérdés volt, hogy ki lövi a következő gólt. Egy esetleges egyenlítés után még a mérkőzés megnyerésére is lett volna esélyünk, azonban egy csóti gól eldönthette volna a meccset. A 85. percben megzörrent a háló. Sajnos azonban az ellenfél szerzett gólt. Egy távolról leadott lövés után a labda megpattant a kapusunk előtt, aki így már nem tudta teljesen korrigálni a mozgását és a hasa alatt bevánszorgott a kapuba a bőrgolyó 1-3. A hátralévő 5 perc már eseménytelenül telt el. Vereséget szenvedtünk.
Előzetesen ez egy nyerhető mérkőzésnek nézett ki. A viharos szél és az egyéni hibák miatt azonban vereséget szenvedtünk. A vereséggel nincs semmi baj, akkor, ha egy csapat mindent megtesz a pályán. Voltak hibáink, sok eladott labdánk, de küzdöttünk a végéig. A nagy akarás pedig egyre másra hozta a hibákat. Koncentráltabban kell játszanunk a továbbiakban és az ilyen, hazai pályán játszott meccseket, ahol velünk egyképességű csapat ellen játszunk, meg kell nyerni!
A szünetben volt egy kis összetűzés a játékosaink között, de ezt annak a számlájára kell írni, hogy mindenki megpróbálta megnyerni a meccset, nem törődött bele senki a vereségbe. Ez nagyon pozitív dolog, csak legközelebb egy kicsit kulturáltabban és békésebben kell egymással megbeszélni az ellenvéleményeket. Hisz egy csapat vagyunk és CSAPAT is akarunk maradni.
A következő héten Nemesgörzsönybe utazunk, ahol nem mi leszünk az esélyesek, de nem mi voltunk a favoritok Pápateszér ellen sem, mégis sikerült nyernünk a listavezető ellen. Görzsönybe sem feltartott kézzel megyünk. Megpróbálunk bravúrt végrehajtani a jó formában lévő hazaiak ellen.
Hajrá Tevel!
Tóth József
Első csapatok mérkőzésén: Adásztevel - Csót: 1-2
Tartalék mérkőzés: Vaszar - Adásztevel: 5-1 (1-0)
(2014.04.27.)
Kellemesen meleg, napsütéses, tavaszi vasárnap délután érkeztünk meg Vaszarra, hogy megmérkőzzünk a középmezőny elején található hazai csapattal.
Vaszar: Hetyei Zsolt - Füredi Ákos, Kovács Ferenc, Mózsik Péter, Benke Máté, Szakács Péter, Soós Balázs, Németh Krisztián, Pus Csaba, Domján András, Pap Roland;
Adásztevel: Fodor Donát - Böröczky Róbert, Szalay Gábor, Tóth József - Lampért Gyula (Horváth Gergő 52.p) - Papp Imre, Józsa Ádám, Szabó András (Porcelán Flórián 46.p), Trosits Raul (Boldis Krisztián 31.p) - Horváth Ádám, Tóth Péter
Az őszi mérkőzésből kiindulva, amikor Vaszar gyors, kombinatív játékkal legyőzött minket, zárt védekezéssel kezdtünk, amiből gyors kontrákkal próbáltunk az ellenfél kapuja elé felérni. Az első pár perc tapogatózó játéka után magunkhoz ragadtunk a kezdeményezést és két mozgékony csatárunk segítségével többször sikerült kisebb-nagyobb bonyodalmat okozni a hazai kapu előtt. Vaszar próbálkozgatott, mi kontráztunk. A 20. percben Tóth József megszerezte a vaszari csatár elől a labdát, indította a bal oldalon Józsa Ádámot, ő egy szép labdával kiugratta Tóth Pétert, aki két csel után tisztára játszotta magát és a tizenhatoson belül egyedül érkező Horváth Ádám elé játszott. Csatárunk a pontos labdát higgadtan a kapu közepébe lőtte (0-1).
A játék képe a gól után sem változott. Vaszar támadgatott, mi kontráztunk. Az elől lévő csatáraink állandóan letámadták a hazai védelmet, akik így nem tudták zavartalanul felhozni a labdákat, a középpályás sorunk jól zárt vissza, a védelmünk és a kapusunk pedig biztosan tisztázta az elvétve a kapuig eljutó próbálkozásokat. A 27. percben Tóth József, a vaszari kaputól 25 m-ről leadott, szabadrúgása a felső kapufán csattant, de az elmélázó támadóink elől a védők felszabadítottak. Az első félidőben volt még egy lövése Horváth Ádámnak, ami egy védőről szögletre pattant, később pedig Tóth Péter próbálkozását hatástalanították az ellenfél bekkjei. A 31. percben le kellett cserélni rosszullét miatt Trosits Rault, majd a szünetben combsérülés miatt Szabó Andrást is.
A félidőben megbeszéltük, hogy ugyan azt a taktikát fogjuk a továbbiakban is játszani, mint eddig, de a két kényszerű csere miatt a játékunk minősége erősen visszaesett.
A második félidő kezdő sípszavától fogva a hazaiak a kapunkhoz szegeztek minket. A védelemre hatalmas nyomás nehezedett, a középpályánk a cserék miatt (az 52. percben lement Lampért Gyula is) nem tudta ugyanazt a védekezést bemutatni, mint az első 45 percben. A csatárainkhoz elvétve jutott el a labda, veszélyt már nem tudtunk kialakítani a hazai kapu előtt. Idő kérdése volt, hogy gólt kapjunk. A 70. percben ez be is következett. Egy tizenhatoson belüli kavarodás után röviden szabadítottunk fel, a hazai játékos egyből ellőtte a labdát, ami a kapusunk előtt megpattant és utat talált a hálóba (1-1).
8 perccel később szabadrúgást ívelt be a vaszari csapat a tizenegyes pontunk közelébe, a beérkező labda a rosszul helyezkedő védőink között egyedül találta a hazai támadót, akinek még arra is volt ideje, hogy mellel átvegye a labdát, megigyon egy kávét, egy kicsit szundizzon és csak ezek után lőtte be, még mindig senkitől sem zavartatva, a vezető gólt (2-1).
Két perccel később egy a jobb oldalunkon ugrott ki a hazai játékos a védőnket simán lefutva tört kapura. Kapusunk, Fodor Donát, megpróbált keresztezni, de a hazai játékos átrúgta felette a labdát, ami akadálytalanul szállt a kapunk felé. A visszafutó Tóth József, menteni próbált, de nem tudta kirúgni a kapu torkából a lasztit, a lábáról a hálóba perdült a labda. Öngól (3-1).
A két gyors gól demoralizálta az egész csapatot, azt vártuk, hogy minél előbb legyen vége. Vaszar azonban megérezte a vér szagát, és mint egy ragadozó lecsapott a földön fekvő áldozatra. A 87. és a 89. percben a teljesen szétzilált, kedvtelen csapatunk még két gólt kapott (5-1).
Az első félidőben kifejezetten jól játszottunk, adódtak helyzeteink, jól szűrtük az ellenfél akcióit. A kényszerű cserék azonban felborították az addig jól működő gépezetet. A csereként beállt játékosok nem tudták azt a szintet hozni, ami elvárható lett volna tőlük. Ráadásul mind a három csere a középpályán volt, ezzel teljesen szétesett az addig jól működő középpályás védekezésünk. Benne volt a meccsbe, hogy rosszul játszunk, hogy Vaszar fölénk nő, hogy kikapunk, de az, hogy 70 percig jól játszunk, vezetünk és utána 20 perc alatt eldobjuk mindazt, amit addig felépítettünk az teljes morális csőd. Ilyen felfogásban nem lehet játszani és nem lehet nyerni. Össze kell kapnunk magunkat a következő, Csót elleni, mérkőzésre, mert ott mindenképpen nyernünk kell, hogy előre léphessünk a tabellán. Bízzunk benne, hogy addigra a sérültek is felépülnek és erős csapattal tudunk kiállni.
Hajrá Tevel!
Tóth József
Az első csapatok mérkőzésén: Vaszar - Adásztevel 5-1
Tartalék mérkőzés: Mezőlak - Adásztevel: 2-15 (1-4)
(2014.04.20.)
Fülledt, borongós, Húsvét vasárnap játszottunk a tabellán 6 ponttal előttünk álló Mezőlak csapata ellen. A hazaiak két vereséggel kezdték a tavaszi szezont, de ami a nagyobb baj volt számukra, hogy komoly létszámproblémával is küzdöttek. Így nem volt meglepetés az, hogy ellenünk is csak 10 fővel álltak fel.
Mezőlak: Árvai Krisztián - Szabó Patrik, Antal Gábor, Major László, Bogdán József, Jendrics Zsolt, Nagy Kristóf, Bertha Ádám, Csépányi Szilveszter, Csuti Ervin;
Adásztevel: Fodor Donát - Porcelán Flórián, Szalay Gábor, Tóth József - Lampért Gyula - Papp Imre, Józsa Ádám, Szabó András, Trosits Raul - Horváth Ádám, Tóth Péter.
A kezdő sípszó után magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és megpróbáltunk mielőbb a hazai kapuba találni. Az ellenfél előrevágott labdákkal próbálkozott, de a védelmünk jól zárt, kisebb lövésektől eltekintve a hazai csapat nem jelentett veszély Fodor Donát kapujára. Mi gyors passzokkal, kombinatív játékkal próbálkoztunk. Aminek hamarosan meg is lett az eredménye. Tóth Péter az első két ziccerét még elrontotta, de jött Horváth Ádám, aki a 19., 23. és a 24. percben is betalált és ezzel hamar megnyugtató előnyre tettünk szert (0-3). Kapusunknak és a védelemnek sok dolga nem volt, a középpályásaink remekül szűrték meg az ellenfél akcióit és dobták harcba az elől lévő támadóinkat. Maradtunk továbbra is támadásban, de a 3-0-s előny miatt a koncentrációnk kicsit alábbhagyott. A 38. percben Tóth Péter is feliratkozott végre a góllövők közé (0-4). A hazai csapat egy távoli szabadrúgásból a 44. percben szépített (1-4), de így is 3 gólos előnnyel mehettünk a szünetre.
A második félidőt álmosan kezdtük, ismételten nem koncentráltunk a támadások befejezésénél, több ziccert rontottunk el. A hazai csapat pedig kezdett magára találni. Az időközben megeredő eső hatására a fű csúszóssá vált, ami többször megtréfálta a játékosokat mind a két oldalon. A 61. percben a bal oldalon meginduló ellenfél csatárát Porcelán Flórián a 16-oson belül szabálytalanul állította meg. A játékvezető rögtön a 11-es pontra mutatott. A büntetőt a hazai játékos magabiztosan értékesítette (2-4). Mielőtt a mezőlakiak azon gondolkodhattak volna, hogy mi módon fordítsák meg az eredményt, jött Horváth Ádám és rögtön a középkezdés után megszerezte az 5. gólunkat is (2-5), majd az ellenfél középkezdése után Tóth Péter is megzörgette a mezőlaki hálót (2-6). Négy perccel később egy remek kiugratás után Horváth Ádám egyedül tört kapura, a kifutó kapus a 16-oson belül elütötte, amiért ő pirosat, mi pedig 11-est kaptunk. A büntetőt maga a sértett váltotta gólra (2-7). Tóth Péter sem akart lemaradni a góllövésben csatártársától és a 69. és a 71. percben kétszer is betalált, míg a 70. percben Papp Imre szerezte meg a mérkőzésen az első találatát (2-10). Időközben egy hazai játékos sérülés miatt elhagyta a pályát, így a 10 játékossal felálló hazaiak a kiállítás és a sérülés miatt 8 főre fogyatkoztak. A 72. percben 7 főre fogyatkozott Mezőlak csapata. A hazaiak egyik játékosa szó nélkül lement a pályáról és bevonult az öltözőbe. A pályán maradt mezőlakiak a maradék 20 percben hősiesen küzdöttek, néha-néha még támadásokkal is megpróbálkoztak, de a játék innentől már teljesen komolytalanná vált. Egyre másra alakítottuk ki és szórakoztuk el a helyzeteinket. Nem koncentráltunk, állandóan lesre futottunk, de így is még 6 gólt lőttünk a hazai csapat hálójába: Józsa Ádám 76., Tóth Péter 79., 90., Lampért Gyula 84., Papp Imre 86. percben. (2-15!)
A mezőlaki csapat formája és létszámhiányos gondjai miatt mindenképpen győzni szerettünk volna a meccsen. Az első félidő feléig még tartotta magát a hazai csapat, de így is hamar 3 gólos előnybe kerültünk. Innentől kezdve még egyszer feljött a hazai csapat két gólra, de a gyors találatokkal megtörtük a lendületüket. A kiállítás és a sérülés miatt az amúgy is létszámhiányos hazai csapat még nehezebb helyzetbe került. Megpróbáltunk annyi gólt lőni, amennyit csak tudtunk, de egy 7 fővel játszó csapat ellen ez már nem volt nagy dicsőség. Dicséret illeti, a hazaiak pályán marad játékosait, akik becsülettel, sportemberhez méltóan lejátszották a meccset. A mi csapatunkból kiemelkedőt játszott a két csatárunk Tóth Péter, (6 gól) és a tizennégy éves Horváth Ádám (5 gól), valamint Papp Imre, aki a 2 gólja mellé kiosztott 6 gólpasszt is.
A következő héten Vaszar ellen, szintén idegenben játszunk. Ez a meccs sokkal, de sokkal nehezebb lesz, mint a mostani. De ha olyan szervezetten játszunk, mint az első fordulóban a bajnoki második (akkor még első) Pápateszér ellen és be tudjuk rúgni az adandó lehetőségeinket akkor meglepetést is okozhatunk.
Hajrát Tevel!
Tóth József
Első csapat mérkőzésén: Mezőlak - Adásztevel: 4-3
Tartalék mérkőzés: Adásztevel - Pápateszér 1-0 (1-0)
(2014.04.13.)
2014. április 13-án számunkra is elkezdődött a bajnokság második fele. Marcaltő visszalépése miatt az előző fordulóban szabadnapos csapatunk a listavezető Pápateszér ellen kezdte a tavaszi szezont. Szeles, hűvös, enyhén borús időben az alábbi kezdőcsapatok futottak ki az adászteveli pályára:
Adásztevel: Fodor Donát - Boldis Krisztián, Somogyi Dávid, Tóth József - Lampért Gyula - Trosits Raul, Horváth Ádám, Szabó András, Szalai Gábor - Böröczky Ákos (Horváth Gergő 46.p), Tóth Péter
Pápateszér: Hoffmann Amand - Lisztes Zsolt, Tunner Tamás (Szabó Zsolt 46.p), Horváth Tibor, Szalczer Péter, Iker István (Lisztes József 46.p), Egyed Tamás, Kovács Zoltán, Kovács Tamás, Markovics Imre, Berki Gyula.
A mérkőzés úgy kezdődött, ahogy az várható volt. A listavezető teszériek megpróbáltak minél előbb gólt rúgni és nyomás alá helyezték a csapatunkat. A néha-néha felerősödő szél bennünket, a védekező csapatot támogatta. A kezdeti rohamok után a vendégek egy kicsit visszavettek a tempóból, a középpályánk és a védekezésünk is összeállt és így egyre ritkábban jutottak el a pápateszériek a kapunk elé. A védelem mögé belőtt labdákkal próbálták meg kiugratni a gyors csatáraikat, de jól zárt a védelmünk. Amikor pedig már a hátvédsor is tehetetlen volt, akkor a kapusunk, Fodor Donát, magabiztosan tisztázott illetve szerezte meg az ellenfél játékosai elől a labdát. Az erős széllel támogatva, hosszú labdákkal operálva próbáltuk megbontani a vendégek védősorát. Ez az első félidő második felében már többször sikerült is. A csatáraink - Böröczky Ákos és Tóth Péter - többször bonyodalmat is tudtak okozni az ellenfél tizenhatosánál. Az első helyzeteink kimaradtad, de egy gyors kontra végén a 43. percben egy szép támadás végén sikerült megszereznünk a vezetést. A gyors indítást követően Böröczky Ákos ment el a jobb oldalon, átcselezte magát két védőn is, a középre gurított labdáját pedig Tóth Péter higgadtan helyezte el az ellenfél kapujában. 1-0!
A szünetben megbeszéltük, hogy továbbra is tartjuk magunkat ahhoz, hogy stabil védekezés után, gyors ellentámadásokkal próbálunk meg helyzetbe kerülni.
A második félidőben a viharos szél már Pápateszért támogatta. A védelmet hátra toltuk, így ha a széltől támogatva, a védősor mögé sikerült is belőni a teszérieknek a labdát, azt a kapusunk könnyedén felszedhette. A szelet kihasználva a vendégek sorra próbálkoztak beívelésekkel, indításokkal, de a középpályás védekezésünk jól működött valamint a védelem is jól zárt, ha pedig csődöt mondtunk, akkor ott volt mögöttünk a kapus, aki többször is bravúros védésekkel mentette meg a kapunkat a góltól. És ha már ő sem tudott segíteni, még mindig ott voltak a hazai kapufák, amit két alkalommal is eltaláltak az ellenfél játékosai, de ezen a meccsen szerencsénk is volt, így mindkét alkalommal kifelé pattant a labda a lécről.
Mi gyors kontrákkal próbálkoztunk, amiknek két - sajnos kimaradt - ziccerben lett meg az eredménye. Mindkétszer Tóth Péter került helyzetbe. A bal oldalon egy az egyben megverte a védőket és a tizenhatoson belülről először a kapu mellé lőtt, majd percekkel később szemtől szemben a kapussal a felső lécre emelte a labdát. Eldönthettük volna a mérkőzést.
A 85. percben Somogyi Dávid a tizenhatosunk előtt szabálytalankodott a kitörni készülő teszéri játékossal, amiért a bírótól megkapta a második sárga lapját és így kiállította a játékvezető. Szerencsére a szabadrúgás elkerülte a kapunkat. A játékrész hátralévő részében hősiesen védekeztünk, az utolsó percben pedig ismét Fodor Donát volt az, aki megmentette a csapatot a góltól. Történt az, hogy egy minden-mindegy alapon előre rúgott labdára Tóth József nem ugrott fel fejelni, a labda átszállt felette, de a remek ütemben kimozduló kapusunk, hatalmas bravúrral meg tudta szerezni a berobbanó csatár elől a labdát. Maradt az 1-0! Megvertük a listavezetőt!
A mérkőzés előtt 3 edzőmeccset is játszottunk felemás sikerrel. A legnagyobb probléma ezeken a mérkőzéseken a létszámmal volt. A tartalékcsapat 16-17 fővel jelent meg általában, míg az elsőcsapat létszáma 7-8 fő volt. Kénytelenek voltunk vegyes csapatokkal kiállni, ezért sosem tudtunk a legjobb összeállításban játszani. A Pápateszér elleni csapatból is hiányzott Mehringer László, Papp Imre, Wittmann Gábor. Mindhárman alapemberei voltak az őszi csapatunknak. Azonban nélkülük is sikerült nyernünk az 1. helyezett Pápateszér csapata ellen. Ez pedig a jó csapategységnek, az egymásért való küzdésnek, az egymást kisegítő játéknak, a sok futásnak, a kapusunknak - Fodor Donátnak (aki sok parádés védést mutatott be), és persze egy kis szerencsének is köszönhető. De ha így játszunk minden meccsen, ha megdolgozunk a szerencséért, akkor Fortuna is mellénk fog állni.
A következő fordulóban Mezőlakon játszunk. A hazai csapat elég rossz formában kezdte a tavaszi szezont. Nyernünk kell és nyerni is fogunk!
Hajrá Tevel!
Tóth József
Felnőtt mérkőzésen: Adásztevel - Pápateszér: 2-7
Tartalék mérkőzés: Vanyola - Adásztevel: 4-1 (1-0)
(2013.11.03.)
Hideg, esős, igazi őszi napon játszottuk a 2013/2014-es szezon őszi fordulójának záró mérkőzését Vanyolán. A kezdőcsapatok a következőképpen álltak fel:
Vanyola: Csizmadia Attila - Kocsis Martin, Bíró András, Flider Bence, Szalai Flórián, Németh Kristóf, Csányi Ádám,Flider Ferenc, Legenyei Pintér Alex, Bóka Richárd, Milisits Richárd;
Adásztevel: Gerecs Gergő - Papp Imre, Mehringer László, Tóth József - Lampért Gyula - Horváth Gergő, Nyulász Ádám, Szabó András, Trosits Raul - Szalai Gábor, Tóth Péter
Győzelmi reményekkel indultunk neki a meccsnek, hisz Vanyola csapat is sokat gyengült az előző szezon óta és a tabellán elfoglalt helyezése alapján joggal reménykedhettünk abba, hogy a második győzelmünket is sikerül megszereznünk. A hazai csapat is így vélekedhetett rólunk, hisz rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést és támadólag léptek fel. Az első helyzet azonban mégis előttünk adódott. Tóth Péter jó ütemben kapott labdát az ellenfél tizenhatosánál, de lövése célt tévesztett. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, szinte az ellentámadásból vezetést szerzett Vanyola. Egy beívelt labdát Gerecs Gergő lehúzott a levegőből, de az esőtől csúszóssá vált labda kipattant a kezéből, ami üresen találta a vanyolai csatárt, aki elsőre, fejjel még hibázott, de a visszapattanó labdát lábbal már a kapunkba helyezte (1-0). A kapott gól után inkább csak mezőnyjáték folyt a pályán. Mi hosszan előre rúgott labdákkal próbálkoztunk, többnyire sikertelenül, míg a hazaiak a sokpasszos játékot erőltették. Helyzetek azonban nem alakultak ki. A félidő vége előtt a hazai csatár próbált kiugrani a védőink szorításában. Tóth József keresztezett, és beállt a kapura törő vanyolai játékos elé és várta, hogy a kapus felszedje a felé guruló labdát. A hazai csatár azonban megelőzte a kapust és a védőt, akik a nagy igyekezetükben egymást taszították fel. A földön fekvő védőnk pedig elhúzta a hazai támadó lábát. A bíró jogosan büntetőt ítélt, amit Gerecs Gergő nagy bravúrral hárítani tudott (hozzá kell tenni, hogy a pálya ezen oldala úgy nézett ki, mintha bombát robbantottak volna rajta, a tizenegyes pont egy nagy gödörben volt, nem csoda, hogy hazai játékos célt tévesztett…sajnos a második félidőben mi is megtapasztalhattuk ezt). Maradt az 1-0.
A második félidőt rögtön góllal kezdtük. Szalai Gábor kapott remek labdát a jobb oldalon, bevitte a büntető területen belülre és higgadtan a kapuba lőtt (1-1). Az örömünk azonban nem tartott sokáig. A játékvezető két egyértelmű hibával két perc alatt tönkretette az addig felépített játékunkat. Először az 58. percben fújt be egy jogtalan tizenegyest kezezés miatt (2-1) (A labda ugyan eltalálta a védőnk - Lampért Gyula - kezét, de az leszorítva, a teste mellett volt, valamint kb. 2 m közelségről lőtt a csatár, tehát nem a kéz ment a labda felé, hanem fordítva. Ráadásul a bíró először be sem akarta fújni, de a hazai játékosos meggyőzték.), majd elengedett egy 3 méteres lest, amit a vanyolai játékos köszönt szépen és 3-1-re alakította az eredményt. Ezek után még nagyobb erőbedobással támadtunk, hisz veszíteni valónk már nem volt, és többször is nagy helyzetbe kerültünk az ellenfél kapuja előtt. Ezek a helyzetek azonban sorra ki is maradtak. Mígnem egy Mehringer László ellen elkövetett szabálytalanságért a bíró a javunkra is tizenegyest ítélt. A büntetőhöz Tóth Péter állt oda, de az ominózus, gödörben fekvő, tizenegyes pont, ami az első félidőben a pártunkra állt most ellenünk fordult és a csatárunk is elhibázta a büntetőt. Ez után is próbálkoztunk, de már csak inkább kötelességből, mintsem meggyőződésből. Egy gyors kontra révén pedig végleg eldöntötte a meccset a hazai csapat. Két védőnk között egy gyors, pontos labdát kapott a kiugró hazai játékos, aki a tizenhatosunkra beérve rögtön ellőtte a labdát ami a vetődő kapusunk mellett a hosszú alsó sarokban kötött ki (4-1) beállítva ezzel a végeredményt.
Az őszi szezon utolsó mérkőzésén győzelemmel szerettük volna zárni, de nem sikerült. Ez sajnos nem csak rajtunk múlott. A játékvezető páros többször tévedett a kárunkra és amit a második félidő elején 2 perc alatt csináltak, azzal végleg eldöntötték a mérkőzést. Nem mondom, hogy szándékosan csinálták, lehet, hogy csak ennyire képesek, de az tény, hogy velük már többször is meggyűlt a csapat baja. Azonban a játékvezetőkön kívül a helyzetkihasználásunkat és a védekezésünket is lehet hibáztatni. Gólhelyzetbe többször sikerült kerülni, de gólt csak egyszer értünk el. És amíg ilyen gólképesek vagyunk hátul, addig kevés, ha csak egyszer-egyszer találunk be egy mérkőzésen.
Azonban volt egy nagyon pozitív része is a mérkőzésnek. Trosits Raul, aki eddig inkább elől játszott, a második félidőben visszaállt balhátvédnek, ahol kitűnően végezte a dolgát. Nagyszerűen keresztezett, többször a tizenhatoson belül szerelt és jól előzte meg a felfutó csatárokat. Tavasszal többször ki kell próbálni ebben a pozícióban. És nem csak neki, de másoknak is új helyet kell találni a csapatban. Fel kell egy kicsit forgatni a felállásunkat és talán a 1-3-1-4-2 formációnkon is változtatnunk kellene, mert nagyon úgy néz ki, hogy ez az idén nem jön be. Talán 1 vagy 2 mérkőzésünk volt, ahol teljes csapattal tudtunk kiállni, állandóan változtatni kellett az összeállításon hol betegség, hol eltiltás, hol az első csapat létszámgondjai miatt és hol azért, mert egy-két ember még a mai napig sem érti meg, hogy a foci csapatjáték. Nem járnak meccsre, de nem is telefonálnak, hogy éppen mi van velük, hogy lehet e számítani rájuk vagy sem. Többször a meccsek előtt szembesülünk azzal, hogy nincs kapus, hogy nincs védő, hogy nincs csatár stb. Ad hoc jelleggel állítjuk sokszor fel a csapatot. Hozzájuk idegen posztokon kell játszatni játékosokat. A tavaszi szezonban ezen mindenképpen változtatni kell. Mindenkivel el kell beszélgetni, hogy komolyan gondolja e a játékot, hogy eljár e meccsekre vagy csak akkor jön, amikor kedve van. Vannak fiataljaink, akik lehet, hogy még nem olyan képességűek, mint a hiányzók, de lelkesek, minden hazai és minden idegenbeli meccsen is ott vannak. Majd akkor ők játszanak. Nem lehet senkinek bérelt helye a csapatban, és aki emiatt megsértődik, az vagy bizonyít és eljár rendszeresen vagy nem kell, hogy jöjjön. Nemcsak akkor kell focizni jönni, amikor megy a szekér és sorozatban nyer a csapat, akkor is focizni kell és akkor is büszkén és méltósággal kell viselni a mezt, amikor veszítünk. Mert csak így lesz egy csürhe bandából: CSAPAT!
Tavasszal mindent megteszünk, hogy ezen a szégyenletes 1-0-10-es mérlegen javítsunk! Megcélozzuk a tabellán a 7-8. helyet! Hajrá Tevel!
Tóth József
Felnőtt mérkőzésen: Vanyola - Adásztevel: 3-1
Tartalék mérkőzés: Adásztevel - Somló: 13-2 (4-1)
(2013.10.27.)
Napsütéses, meleg, őszi délután játszottuk a hozzánk hasonlóan 0 pontos Somló ellen a soron következő hazai mérkőzésünket. A kezdőcsapatok:
Adásztevel: Kapin Attila - Böröczky Róbert, Mehringer László, Tóth József - Lampért Gyula (Komjáti Zoltán 63.) - Papp Imre (Horváth Gergő 63.), Nyulász Ádám, Józsa Ádám (Horváth Ádám 57.), Szabó András - Tóth Péter, Böröczky Ákos (Trosits Raul 57.);
Somló: Pénzes Renátó - Meinczinger Ádám, Zoller Ádám, Horváth Károly, Zoller Balázs, Jánoki László, Horváth Ádám, Takács Erik.
Nagy fogadkozás előzte meg a mérkőzést. Az egész csapat úgy látta, hogy vagy most nyerünk, a még szintén nyeretlen Somló ellen hazai pályán, vagy soha. A kezdésnél kiderült az is, hogy a vendégek, csak 8 játékossal állnak fel. Ez tovább növelte az esélyünket, ugyanakkor sok embernél túlzott elbizakodottságot is eredményezett. Az elbizakodottságnak és a nagyképűségnek az első 25 percben meg is lett az eredménye. A kezdő sípszó után, varázsütésre, szinte minden játékos elhagyta a posztját és a góllövés reményében felment csatárnak. Volt 7 csatárunk és - a kapussal együtt - 4 védőnk. Összevisszaság, fejetlenség jellemezte a játékunkat. Sokan azt gondolták, hogy ha az ellenfélnél csak 8 játékos játszik, akkor ő simán belevezetheti a labdát 3 védőbe, mert úgy is az övé marad. Hát nem. A Somló játékosai próbálták a tizenhatosuknál szűkíteni a területet, hogy minél könnyebben védekezhessenek ellenünk. Mi pedig ahelyett, hogy a szélekre kivittük volna a labdát és onnan játszottuk volna azt be, állandóan középen erőltettünk mindent. Cselezgetni próbáltunk, a kiugratásoknál nem koncentráltunk és ezért állandóan hosszúak lettek a passzok, amiket a somlói kapus illetve a védők könnyű szerrel hárítottak. A sorozatos szerencsétlenkedésünk miatt a játékosaink egymással veszekedtek, a nézőtérről és a kispadról érkező bekiabálások sem segítettek a folyamatos, pontos játék kialakításában. Az ellenfél hosszan előrerúgott labdákkal akart kiugratni az egyetlen elől álló játékosát. Ezeket a labdákat a hátul maradó védőink hatástalanítottak. Egy rövid kihagyás kellett csak és a 8 emberrel játszó ellenfél megszerezte a vezetést! Az előrevágott labdát elvétette a védőnk, a csatár lecsapott rá, bevezette a tizenhatosukon belülre és a kapusunk mellett a hálóba lőtt (0-1)! Ez a gól kellett ahhoz, hogy egy kicsit mindenki magába szálljon és elkezdjünk végre játszani. 5 percen belül fordítottunk is Böröczky Ákos és Mehringer László góljaival (2-1). Ezek után már futószalagon érkeztek a nagyobbnál-nagyobb helyzeteink. A Somló elvétve tudta a félpályát is átlépni. A nagy nyomásnak a félidő végén lett meg az eredménye. A 41. percben Böröczky Ákos megszerezte második gólját (3-1), majd a középkezdés után a 42. percben Böröczky Róbert is betalált (4-1).
A második félidőt két gyors góllal kezdtük (Mehringer László, Józsa Ádám voltak a gólszerzőink) 6-1-re alakítva az eredményt. Ekkor már látni lehetett, hogy a Somló feladta a mérkőzést. Becsülettel küzdöttek és próbálkoztak ugyan, de a fáradtság és a hármas emberelőnyünk megpecsételte a sorsukat. Sorozatos cseréket hajtottunk végre, mindenkinek sikerült legalább egy fél félidőnyi játéklehetőséget adni. A csereként beállt fiatalok közül Horváth Ádám kétszer, Komjáti Zoltán egyszer volt eredményes. A mérkőzés végére már csak a különbség nagysága volt kérdéses. Sorozatos támadásaink után Józsa Ádám, Tóth Péter, Nyulász Ádám (kétszer) is betalált. A 87. percben a nagyot küzdő Somló egy távoli szabadrúgásból betalált, kialakítva ezzel a 13-2-es végeredményt.
A mérkőzés összképét nézve az eredmény a Somlóra nézve hízelgő, mert nagyobb koncentrációval, okosabb játékkal még ennél is nagyobb különbséggel nyerhettünk volna. DE! Nem szabad elfelejteni, hogy egy 8 játékossal felálló csapatot győztünk le, akiknek az első 25 percben nem sikerült gólt lőnünk, sőt, még a vezetést is ők szerezték meg ellenünk. Az emberelőny persze a mérkőzés végére kiütközött és nyertünk, de az első félidő első felében mutatott katasztrofális játékunkra nem lehetünk büszkék. Bután, nagyképűen, ez ellenfelet lenézően fociztunk. Pedig ezt az ellenfelet nem lenézni kellett volna, hanem tanulni kell tőlük: a hozzáállásukból, az akaratukból. 8 emberrel is felálltak focizni, és végig is játszották a mérkőzést (nem jött hirtelen 2 sérülés, hogy félbeszakadjon a meccs), küzdöttek az utolsó pillanatig, aminek a végén egy gól lett az eredménye.
Az első bekapott gól után változtattunk - sokan talán egy kicsit magukba is néztek - és koncentráltabban, okosabban, gyorsabban járattuk a labdát. Ennek az eredménye lett a 11 gólos különbség. Azonban ez a teljesítmény a következő mérkőzésen Vanyola ellen kevés lesz. Pedig Vanyolán is nyernünk kellene, hogy fel tudjunk zárkózni a középmezőny végéhez.
Hajrá Tevel!
Tóth József
Felnőtt mérkőzésen: Adásztevel - Somló: 1-2
Tartalék mérkőzés: Mihályháza - Adásztevel: 9-1 (2-0)
(2013.10.20.)
Gyönyörű, napsütéses, őszi kora délután vette kezdetét a Mihályháza elleni mérkőzés. Mihályházára eddig sem győzni jártunk, azonban az idei teljesítményünk alapján már a tisztes vereség elérése is nagy eredmény lett volna.
A kezdőcsapatok:
Mihályháza: Negyedes Zsolt - Zsuponics Máté, Kovács Tamás, Ekler Roland, Varga Zoltán, Kovács István, Bejczi Dániel, Csuti Ádám, Kalmár Bálint, Bojsza Zoltán, Szeder István;
Adásztevel: Gerecs Gergő (Kapin Attila 48.) - Szalai Gábor, Mehringer László, Tóth Péter - Lampért Gyula - Papp Imre, Wittman Gábor, Szabó András, Trosits Raul (Horváth Gergő 39.) - Szabó Gergely (Komjáti Zoltán 56.), Horváth Ádám
Már az első percektől kezdve a hazai csapat akarata érvényesült. Gyors, pontos passzokkal könnyedén elértek a tizenhatosunk környékére. Az első negyedórában még sikerült kivédekeznünk a rohamokat, de a 17. percben a mihályházi játékos távoli lövése a védőink lába között utat talált a kapuba (1-0). A gól után egy kicsit kimerészkedtünk a sündisznóállásunkból és volt pár ígéretes próbálkozásunk, de vagy hiba csúszott az utolsó passzainkba (Horváth Ádám, Papp Imre) vagy a lövéseink kerülték el az ellenfél kapuját (Wittmann Gábor kétszer is próbálkozott távolról). Egy gyors támadás végén aztán ismét csak a hazaiak örülhettek. A bal oldalon az alapvonalig levitte az ellenfél játékosa a játékszert, a középre belőtt labda teljesen üresen találta az előző gólt is jegyző játékostársát, aki habozás nélkül, kapásból a hálónkba lőtt (2-0). A játékrész további perceiben több gól már nem esett. Gerecs Gergő többször is nagy védést bemutatva mentette meg csapatunkat a góltól.
A második félidőben kapust cseréltünk (Gerecs Gergő az első csapatnál is védett a mérkőzés után, nem akartuk, hogy megsérüljön, vagy kiállítsák. Lecseréléséig csapatunk egyik legjobb teljesítményét nyújtotta). A hazaiak nem álltak le a 2-0-s vezetésük után, tovább rohamozták a kapunkat. Kapin Attila többször is bravúrral/szerencsével hárított. Azonban az egyre erősödő nyomás a 60. perc körül ismét góllá érett. Most a jobb oldalunkon mentek el a mihályházaiak, a beívelt labda a tizenegyes pont körül várakozó csatáruk elé került, aki félmagasan a kapu jobb oldalába lőtt (3-0). Középkezdés után Tóth Péter kapott egy jó labdát a jobb oldalon. Három védőn keresztül verekedte magát, bevitte a labdát az ellenfél tizenhatosára, elfektette a kifutó kapust és az üres kapuba lőtt. Gyönyörű egyéni megoldás volt. Szépítettünk (3-1)! Ez a gól, nemhogy visszahozta volna a csapatot a meccsbe, teljesen lebénította a társaságot. A hazaiak egyre-másra vezették a veszélyesebbnél-veszélyesebb támadásaikat. A védelmünk - Mehringer László vezetésével - még jól állta a rohamokat. A csapat erejéből azonban támadásokra már nem futotta. Percekig nem tudtuk átlépni a felezővonalat, ha pedig sikerült, az ellenfél rögtön visszaszerezte a labdát és kontrázott. Sajnos mind fizikálisan, mind mentálisan elfáradtunk az állandó védekezésben és a mérkőzés utolsó 10 percére teljesen szétestünk. A mihályházaiak 5 gólt rúgtak nekünk 10 perc alatt és megsemmisítették a csapatot. A végeredmény 9-1 lett.
Győzelmi remények nélkül, de tisztes helytállásban bízva érkeztünk Mihályházára. A sok hiányzó (Gondor András, Józsa Ádám, Nyulász Ádám, Böröczky Róbert, Tóth József) ellenére is úgy álltunk fel, hogy egy jó meccset játszunk a nálunk nagyobb erőt képviselő mihályházi csapattal. Az első félidőben voltak jó momentumaink, ahol csak a pontosság és egy kis szerencse hiányzott ahhoz, hogy nagyobb helyzeteket tudjunk kialakítani a hazai csapat kapuja előtt. 4-1-ig még a védekezésünk is aránylag jól működött (bár a bekapott 4 gól nem ezt mutatja, de végig nyomás alatt volt a hátvédsorunk, akik ilyen összeállításban még soha nem játszottak egymás mellett, tehát elfogadható volt az eredmény). A támadásaink azonban kimerültek abban, hogy előre vágtuk a labdákat Tóth Péter és Horváth Ádám felé, akik a védők gyűrűjében nem sok sikerrel tudták a labdákat megjátszani. Ezért nem is tudtuk sokat birtokolni a játékszert, állandóan védekeznünk kellett. A sok védekezés pedig - nem is elsősorban fizikailag, sokkal inkább mentálisan - kifárasztotta a csapatot, aminek a következménye az utolsó 10 percben bekapott 5 gólban jelentkezett. Bebizonyosodott, hogy a csapat nem bír el ennyi hiányzót. A lehetőséget kapó fiatalok és az új játékos (Szabó Gergely) nem tudták hozni azt, amit vártunk Tőlük. Hozzáállása és teljesítménye miatt közülük csak Horváth Ádám dicsérhető. Ő, ha így folytatja, hosszú távon nagy segítségére lehet Adásztevel csapatának. Félreértés ne essék, nem a fiatalok miatt veszítettünk. Valószínű, hogy ha nincs ennyi hiányzónk, akkor is vereséggel hagytuk volna el a mihályházai gyepet. Azért veszítettünk, mert nem tudtuk megtartani a labdát a középpályán és elől, mert nem tudtunk támadásokat kialakítani, mert a végén fejben elfáradtunk.
A következő mérkőzésen, a hozzánk hasonlóan eddig 0 pontos, Somló látogat Adásztevelre. Kötelező a győzelem! Akármi is történik, akármilyen felállásban is játszunk, meg kell szereznünk a 3 pontot!
Hajrá Tevel!
Tóth József
Felnőtt mérkőzésen: Mihályháza - Adásztevel: 4-1
Tartalék mérkőzés: Adásztevel - Malomsok: 1-3 (1-1)
(2013.10.13.)
Napsütéses, szép őszi délután kezdődött a mérkőzés. A jó idő meghozta a játékosaink kedvét is a meccshez, mert 5 cserénk is volt. A csapatok a következő összeállításban kezdtek:
Adásztevel: Kapin Attila - Böröczky Róbert, Mehringer László, Gondor Richárd - Lampért Gyula (Wittmann Gábor 46.) - Papp Imre (Horváth Gergő 76.), Józsa Ádám (Trosits Raul 76.), Szabó András, Tóth József (Horváth Ádám 51.) - Somogyi Dávid (Komjáti Zoltán 87.), Szalai Gábor;
Malomsok: Toki Márton - Sarmon Bálint, Szabó Ádám, Zámolyi Bence, Vörös Ferenc, Molnár István, Pető Ákos, Takács Tibor, Geschitz Gergely, Császár Zoltán, Fülöp András
A napsütéses idő ellenére nagyon álmosan kezdődött a mérkőzés. Mindkét csapat sok hibával játszott. Főleg a középpályán folyt a játék, a csapatok nem nagyon tudtak az elején helyzetbe kerülni. Az első negyedóra után Malomsok kicsit felpörgette a játékot. A bal oldalunkon futott az ellenfél támadása. Tóth József a középpályán nem tudta felvenni az ellenfél játékosát, aki így lendületből rávitte a védőre a labdát. Gondor Richárd megpróbált keresztezni, de a csatár róla is lefordult, az alapvonalig levitte a labdát, majd élesen középre passzolta. Az ötösnél helyezkedő malomsoki támadó sarokkal irányította a labdát a kapunkra. Célt tévesztett volna, de az utolsó pillanatban a hazai pálya a segítségére sietett. Egy fűcsomón irányt változtatott a labda és bepattant a kapunkba (0-1). A szerencsétlen gól után hamar sikerült egyenlítenünk. Egy gyors támadás után Szalai Gábor jó ütemben ugratta ki az ellenfél tizenhatosánál megiramodó Józsa Ádámot, akivel a büntető területen belül szabálytalankodott az ellenfél bekkje. A bíró jogosan tizenegyest ítélt a javunkra, amit Somogyi Dávid magabiztosan értékesített (1-1). A gyors gólváltás után visszavettek a csapatok. Próbálkozások voltak, de igazán nagy helyzetig nem jutott el egyik fél sem.
A második félidőben Lampért Gyula helyett Wittmann Gábor állt be, aki egy kis kényszerpihenő (10 meccses eltiltás) és egy kis önkéntes pihenő után csatlakozott ismét a csapathoz. A beállása után átszerveztük a csapatot és megpróbáltuk megnyerni a mérkőzést. A játék képe nem tükrözte a csapatok közti, táblázaton látható különbséget. Mindkét csapat sok hibával, pontatlanul játszott. Az 50. percben nagy lehetőséghez jutottunk. Papp Imre készülődött bedobáshoz az ellenfél tizenhatosánál. Észrevette, hogy Tóth József beindul a védők mögé, pontos bedobását a támadónk mellel maga elé tette és azonnal lőtt. Lövése a kapu jobb felső sarka mellé szállt. Maradt az 1-1. A játék ezután sem nagyon változott. Cserékkel akart mindkét csapat frissíteni, módosítani, de ezek után is a pálya közepén folyt inkább a küzdelem. Váratlanul ismét helyzetbe kerültünk. Egy jobb oldali szabadrúgás után 3 játékosunk is jó ütemben robbant be az ellenfél kapuja elé. Szabó András érte el először a labdát és a kapura pörgetett. Az ellenfél portása csak beleérni tudott a labdába, de hárítania nem sikerült. A bíró azonban les miatt érvénytelenítette a találatot. A mérkőzés után több játékosunk szerint nem volt les, többen azonban azt állították, hogy a spori jól döntött. Tehát, még a csapaton belül sem volt egyértelmű a helyzet megítélése. Persze a hazai pálya miatt azért megadható lett volna a találat...
Már úgy nézett ki, hogy marad az 1-1 és megszerezzük végre első pontunkat a bajnokságban, amikor egy távoli malomsoki próbálkozás után a felső kapufánkon csattant a labda. Ezt még megúsztuk, de a következő ellentámadás után már ismét az ellenfél vezetett. Egy előrevágott labdával a malomsoki csatár iramodott meg a kapunk irányába, Szalai Gábor utolérte, a büntetőterületünkön belül azonban ütköztek. A helyzet nagyon véleményes volt a játékvezető azonban a 11-es pontra mutatott. A büntetőt az ellenfél játékosa nem hibázta el (1-2). Két percre rá ismét a hálónkban táncolt a labda. Az egyenlítésért küzdő csapatunkat lekontrázta Malomsok és a gyors támadásuk végén közelről pöckölték a labdát a tehetetlen kapusunk mellett a hálóba (1-3). Véget ért a mérkőzés.
Ismét vereséget szenvedtünk, de a játék képe alapján a döntetlen igazságosabb lett volna. Sőt, ha berúgjuk a helyzeteinket 1-1-nél, vagy a bíró nem annulálja les miatt a gólunkat, vagy a hazai pálya hazai göröngyéről nem befele pattanik a labda az ellenfél támadásánál, vagy ha a véleményes 11-est nem fújja be a bíró..., de nincs HA. A sportban a "Ha"-val kezdődő mondatok érvényüket vesztik. Koncentráltabban kell játszanunk, be kell rúgni a helyzeteket és pontosabban kell védekeznünk. Persze, azért egy kis szerencse sem ártana... A jövő héten, Mihályházán ismét megpróbáljuk, mert a remény hal meg utoljára!
Hajrá Tevel!
Tóth József
Felnőtt mérkőzésen: Adásztevel - Malomsok: 2-4
Tartalék mérkőzés: Adásztevel - Nemesgörzsöny: 0-2 (0-2)
(2013.09.29.)
Egy borús, esős, igazi ronda őszi délután játszottunk az eddig veretlen Nemesgörzsönnyel. A csapatok az alábbi felállásban futottak ki a kezdő sípszóhoz a pályára:
Adásztevel: Dávid Krisztián - Böröczky Róbert, Mehringer László, Tóth József - Lampért Gyula (Horváth Ádám 54.p)- Nyulász Ádám, Józsa Ádám (Trosits Raul 63.p), Szabó András (Komjáti Zoltán 82.p), Papp Imre (Horváth Gergő 74.p) - Szalai Gábor, Somogyi Dávid;
Nemesgörzsöny: Németh Csaba - Tatai Erik, Németh Attila, Ballér Dávid, Tóth Ákos, Kuti Dániel, Molnár Gábor, Varga Zsolt, Fodor Zsolt, Molnár Zoltán, Buti Tamás.
A mérkőzésen egy visszatérő (Mehringer László) és egy új játékost (Horváth Gergő) is üdvözölhettünk magunk között. A vizes, csúszós talajon az első percek a körülmények megszokásával kezdtek. Csúszott a fű, csúszott a labda, csúszkáltak a játékosok is. Kiegyenlített játékkal kezdődött a meccs. Nem látszott a két csapat közti 10 helyes különbség, ami a bajnoki táblázaton köztünk volt. Összeszedetten, koncentráltan kezdtünk. Jól megszűrtük a középpályán az ellenfél támadásait, a védőinknek és a kapusunknak sok dolga nem volt. Gyors ellentámadásokkal próbálkoztunk meglepni a görzsönyi csapatot, ami hellyel-közzel sikerült is. Többször a védelmük mögé tudtunk kerülni, de az utolsó passzokba, az utolsó döntésekbe mindig hiba csúszott. Az ellenfél a gyors csatárait próbálta kiugratni, de ezeket a védőink rendre megakadályozták. A félidő közepén egy elveszített labda után az ellenfél középpályása magasan előreívelt labdával akarta kiugrani a középcsatárukat, Böröczky Róbert aláfutott a labdának, nem sikerült fejjel tisztáznia, a görzsönyi támadó pedig egy az egyben vihette a kapusunkra a labdát. Dávid Krisztián megpróbált tisztázni, de a csatár ellőtte mellette a labdát és megszerezte a vezetést a csapatának (0-1). Ismét egy általunk elveszített labda, ismét egy védelmi hiba amit az ellenfél rögtön góllal büntet. Nemesgörzsöny vezető gólja után még jobban felpörgettük a játékot. Mehringer László passza után Somogyi Dávid ugrott ki középen, a tizenhatos előterében a védő utolérte, Somogyi Dávid pedig egy kicsit elkapkodta emiatt a helyzetet és csúnyán a kapu mellé lőtt. Pár perccel később Szalai Gábor került helyzetbe. Egy önálló akció végén becselezte magát az ellenfél tizenhatosán belülre, de hosszan tolta meg a labdát és a kifutó kapus tisztázni tudott. Ezután még Papp Imrének volt egy lehetősége, aki lövés helyett passzolni próbált, így nem lett nagyobb veszély a támadásból. A sok kihagyott helyzet pedig megbosszulta magát. Egy szögletrúgás után a középre belőtt labda az ötösön berobbanó görzsönyi játékos testéről (kezéről?) a hálónkba pattant (0-2). Bosszantó hiba volt, mert nem volt benne a mérkőzésbe a második görzsönyi gól, sőt inkább mi álltunk közelebb az egyenlítéshez. A félidő hátralévő részében említésre méltó esemény már nem történt.
A második játékrészben változtattunk a felálláson. Mehringer László fellépett a középpályára, a helyére pedig Somogyi Dávid állt vissza. A görzsönyi csapat teljesen a kontrákra rendezkedett be, biztos, stabil védekezésből gyors támadásokat indítva jutottak el a kapunkig. Nagy veszély nem volt azonban a támadásaikban, a védekezésünk jól működött és a gyilkos passzoknál ők is sokat hibáztak. Azonban mi sem tudtunk ziccereket kialakítani a kapujuk előtt, erőfeszítéseinkből, amik a mérkőzés vége fele már inkább erőlködések voltak, csak helyzetecskék kialakítására futotta, amit az ellenfél védelme is könnyen hárított. Sokat folyt a középpályán a játék, egy-egy egyéni megindulás jellemezte ekkor mind a két csapat támadójátékát. Egy szögletrúgásunk után több védőn is feljebb ment a támadásokkal, az ellentámadásból a görzsönyi játékos meglódult a kapunk felé. Tóth József lemaradt róla, a csatár elhúzta a labdát a keresztező középső védőnk mellett, a lövése a kifutó kapusunk alatt azonban a jobb kapufán csattant. A kipattanó labda a lesen tartózkodó ellenfél játékos elé került. A játékvezető helyesen érvénytelenítette a találatát. Az utolsó fél órában elkezdtünk cserélgetni, hogy minden, a mérkőzésen jelen lévő játékosunk lehetőséget kapjon. Így Horváth Gergő személyében egy újoncot is avathattunk. Gergő jól szállt be a játékba, próbálkozott, sokat futott. Nem volt még az igazi, de lesz ez még jobb is. Csak így tovább!
A félidő vége előtt egy kis csetepaté alakult ki a pályán. Somogyi Dávid szabálytalankodott az ellenfél játékosával, aki törlesztésként utána rúgott. A játékvezető mindkét játékosnak sárga lapot mutatott fel. A bíró jól vezette a mérkőzést, de ebben az esetben tévedett. Az utánrúgásért piros lapot kellett volna adnia az ellenfél magáról megfeledkező, fiatal csatárának.
Az első félidőben jobban játszottunk, mint a fordulás után, bár nagyon sok labdát eladtunk, sok pontatlanság volt a játékunkban, de voltak helyzeteink. Ezeket sajnos most sem sikerült gólra váltanunk. A második játékrészben már kapkodtunk, erőlködtünk. Gólszerzési lehetőségeket nem is tudtunk kialakítani. A focit pedig gólokra játszák, amiből Nemesgörzsöny kettőt is tudott rúgni, mi pedig egyet sem. Lőtt gól nélkül pedig nem lehet mérkőzést nyerni. A csapat jól küzdött, megtett mindent a sikerért - hozzá kell tenni, hogy most voltunk a legtöbben a mérkőzésen, hisz volt 4 cserénk is. Dicséretes a fiatalok hozzáállása. Minden meccsen ott vannak, amit tudnak, azt kiteszik a pályára. Van köztük, aki nagyon ügyes, van köztük, aki nagyon lelkes, de jönnek, játszanak.
A jövő heti, nyárádi fellépés sem ígérkezik könnyűnek. Persze a mi esetünkben egyik mérkőzés sem könnyű, de valamikor csak megfordul ez a pechszéria, valamikor csak kiszakad a gólzsák és megszerezzük első pontjainkat. És mikor, ha nem a hetedik meccsen?!
Hajrá Tevel!
Tóth József
Felnőtt mérkőzésen: Adásztevel - Nemesgörzsöny: 0-5
Tartalék mérkőzés: Csót - Adásztevel: 3-0 (1-0)
(2013.09.22.)
Napsütéses, kellemesen meleg, őszi délután játszottuk a hozzánk hasonlóan gyengén szereplő Csót csapatával. Előzetesen ez a mérkőzés is azok közé tartozott (a már korábban lejátszott Marcaltő, Mezőlak elleni meccsekkel együtt), amit úgy gondoltunk, hogy feltétlen meg kellene nyernünk, hogy elinduljunk felfelé a tabellán. Ahogy eddig, most sem sikerült.
A kezdőcsapatok:
Csót: Dukai Gergely - Bogdán Szabolcs, Józsi Gábor, Horváth Dániel, Szabó Balázs, Becsei Martin, Hajdu Péter, Haraszt László, Kiss Krisztián, Hoffmann Csaba, Székely Tamás
Adásztevel: Dávid Krisztián - Gondor Richárd, Somogyi Dávid, Szalai Gábor - Lampért Gyula - Tóth József, Szabó András, Trosits Raul, Papp Imre - Horváth Ádám, Komjáti Zoltán (Böröczky Bence, 58.p)
Jó iramban, csóti támadásokkal kezdődött a mérkőzés. A hazai csapat első kapu felé tartó lövéséből mindjárt szöglet következett. A jobbról beívelt labda egyedül találta a támadót. Mivel Somogyi Dávid nem ugrott fel vele, így ő zavartalanul fejelhetett és 6 méterről nem is hibázott (1-0). Már a harmadik percben hátrányba kerültünk. Ez a gól felpaprikázott minket és egyre-másra vezettük a támadásainkat. Elsősorban a csapat bal oldala volt aktív, ahol Gondor Richárd, Tóth József és Horváth Ádám gyors, pontos passzokkal könnyedén felért az ellenfél tizenhatosáig. Itt azonban rendre pontatlanok voltunk. A beadásokról vagy centikkel lemaradtak a belső támadóink, vagy elkapkodtuk a helyzeteket. Említést érdemel Gondor Richárd baloldalról leadott lövése, amit azonban a hazai kapus hárítani tudott. Az első húsz perc után megélénkült a csapatunk jobb oldala is. Egy jobb oldali támadásunk után Papp Imre mértani pontossággal ívelt középre, ahol Tóth József senkitől sem zavartatva ugrott fel fejelni, azonban 5 méterről a kapu fölé-mellé fejelt. Kimaradt az egyenlítési lehetőség. Ami majdnem megbosszulta magát. Ismét csak szögletrúgást végzett el Csót, a labdára a védőink és a csóti támadók is rárajtoltak és a párharc után a labda a hálónkba kötött ki. Szerencsére, a bíró lökés miatt érvénytelenítette a találatot. Az első félidőben Csótnak még egy lövése volt, amit Dávid Krisztián védett, a játékrész nagy részében a mi akaratunk érvényesült. A védelem összeszedett volt, a középpálya jól szűrte meg az ellenfél támadásait, könnyedén eljutottunk az ellenfél kapuja elé. Csak a pontos, higgadt befejezések hiányoztak. És legfőképp a gól hiányzott.
A szünetben megbeszéltük, hogy mindent ugyan így fogunk csinálni a második félidőben is. A térfélcsere után továbbra is támadásban maradtunk. Horváth Ádám, Gondor Richárd, Tóth József, Papp Imre révén többször is veszélyeztettünk. De nem sikerült gólt szereznünk. Ahogy fogytak a percek, úgy kezdtünk el egyre jobban idegeskedni és kapkodni. Az utolsó húsz percben minden-mindegy alapon támadtunk. Szalai Gábor többször csatlakozott a támadásokhoz a jobbhátvéd pozíciójából. Aminek azonban az lett a következménye, hogy a helye többször üresen maradt. Egy előrevágott labdával a csóti támadó megindult a jobb oldalvonal mellett. Lerázta magáról a rátámadó Lampért Gyulát és megindult a kapunk felé. Szabó András egy sárga lap árán szerelhette volna a büntetőterületünk előterében, de nem tette, amiért nagy árat fizettünk. A hazai játékos levitte a labdát az alapvonalhoz közel és nulla szögből (vagy ha úgy tetszik, Sándor Csikar szögből) a kifutó kapusunk mellett a hálóba lőtt. 2-0 a 80. percben. Középkezdés után Szalai Gábor iramodott meg a csóti térfélen, de lövésébe beleléptek a hazai védők. A szögletet Tóth József végezte el, aki pontosan Szabó András elé tálalt, de játékosunk kapásból leadott lövése méterekkel elkerülte a hazai kaput. A fejetlen támadásunkat Csót ismét csak góllal büntette. A bal oldalról érkező beadásnál Lampért Gyula 3 méter távolságból fogta a hazai támadót, a csóti játékos pedig így könnyedén bólintott a kapunkba (3-0).
Ismét kikaptunk, de a csapat nem érdemelt vereséget. Meg kellett volna nyernünk ezt az összecsapást. Mindhárom gólunk hatalmas egyéni hiba után született. De nem lenne igazságos, ha csak a hibázó játékosok nyakába varrnánk a vereséget, ugyanis megvoltak a helyzeteink az egyenlítéshez, sőt a győzelemhez is. Pontosabb, koncentráltabb támadás befejezésekkel nyerhető lett volna ez a mérkőzés a hibák ellenére is. Csót kb. 5-ször jutott el a kapunkig, abból 3 gólt lőttek, mi 10-15 labdát is berúgtunk a tizenhatosukon belülre, egyszer sem találtunk a kapuba.
Megfigyelhető volt ezen a meccsen is, hogy a csapatunk nagyon egyoldalas. A bal oldalról sokkal több támadást tudunk vezetni, mint jobb oldalról. Az ellenfelek támadásainak zöme pedig inkább a jobb oldalunkon fut. Ki kell egyenlítenünk ezt a fajta egyensúlytalanságot a csapaton belül, esetleg játékosok más pozícióban játszatásával is, mert sok mérkőzésünk ráment/rámegy erre az egyoldalúságra. A következő mérkőzésen, Nemesgörzsöny ellen, visszatérő játékosokat is köszönthetünk (Mehringer László, Wittmann Gábor) valamint - ha minden jól megy - új játékosok igazolása is várható. Bízzunk benne, hogy velük sikerül megszerezni az első pontunkat/pontjainkat a jó erőből álló nemesgörzsönyi csapattal szemben.
A játékvezetők szinte hiba nélkül vezették a mérkőzést. A helyzeteknél jól helyezkedtek, a sárga lapok jogosak voltak. Gratulálunk nekik.
Hajrá, Tevel!
Tóth József
Felnőtt mérkőzésen: Csót - Adásztevel: 4-2
Tartalék mérkőzés: Adásztevel - Vaszar: 2-6 (1-2)
(2013.09.14.)
Szomorkás, hideg, esős idő fogadta szombat délután a csapatokat, akik a következő kezdő tizenegyekkel álltak fel:
Adásztevel: Somogyi László - Böröczky Róbert, Somogyi Dávid, Gondor Richárd - Nyulász Ádám - Tóth József, Szabó András, Szalai Gábor, Trosits Raul - Horváth Ádám, Komjáti Zoltán (Böröczky Bence, 54. perc);
Vaszar: Kurucz Attila - Pongrácz Ákos, Füredi Ákos, Kovács Ferenc, Benke Máté, Szakács Péter, Pereznyák Zoltán, Pus Csaba, Cseke Kristóf, Pap Roland, Domján András
Az előző tudósítást azzal a gondolattal zártam, hogy úgy kell ezen a meccsen kiállni, hogy becsülettel, egymásért küzdve, megalkuvás nélkül játszunk a sokkal esélyesebb Vaszar csapata ellen. Ez többé-kevésbé az első félidőben sikerült is. A csapat - ahhoz képest, hogy két újoncot is avattunk Horváth Ádám és Komjáti Zoltán személyében - a kezdő sípszó után koncentráltan, fegyelmezetten kezdett el focizni. A védők sallangmentesen játszottak, a középpályások megtartották a labdát, és megakadályozták az ellenfelet, hogy a gyors, sokpasszos játékukat játszák, két debütáló csatárunk pedig harcosan játszva tört az ellenfél kapujára. A meccs kezdeti szakaszában inkább a középpályán folyt a játék. Mind a hazai, mind az ellenfél utolsó passzaiba gyakran csúszott hiba. Az első negyedóra végén váratlanul vezetést szereztünk. Egy ellenféltől megszerzett labdát Nyulász Ádám a saját térfelünkről előrevágott a csatáraink irányába. A labda passznak nagyon rossz volt, de kapura lövésnek kiváló. Az ellenfél kapusa egy kicsit kint állt, és a labda átszállva a feje fölött a hálóban landolt (1-0). Sajnos az örömünk nem tartott sokáig. A középkezdés után két-három gyors passzal a vaszariak a tizenhatosunkon belülre jutottak. Nyulász Ádám, aki az előbb azt a szép/szerencsés gólt szerezte rossz ütemben próbálta szerelni az ellenfél csatárát. A belépő után a bíró - jogosan - a tizenegyes pontra mutatott. A megítélt büntetőt az ellenfél játékosa higgadtan értékesítette (1-1). A gól egy-két percre megfogta a csapatot, és nem találtuk a játék ritmusát. Kapkodtunk, minél gyorsabban megpróbáltuk visszavenni a vezetést, így azonban sok hibával játszottunk. A vaszari csapat pedig - kihasználva hibáinkat - egyre többször jutott el a kapunkig. Szerencsére eddig még csak helyzetecskéket tudtak kialakítani. A félidő vége előtt, amikor már elkönyveltük, hogy döntetlennel fordulunk, egy jól eltalált távoli lövés megcsúszott a vizes talajon, a labda becsapta a kapusunkat és a hasa alatt utat talált a hálóba (1-2).
A szünetben megpróbáltuk rendezni a sorokat, de sajnos nemcsak az idővel és ellenféllel kellett megküzdenünk. De a játékvezetőkről majd a végén ejtek egy-két kedves szót.
A második félidőben hibát-hibára halmoztunk. Több játékosunk nem az előre megbeszélt pozícióban játszott. Volt, akit a szíve és a segíteni akarása vitt előre, voltak azonban olyanok, akik percekre kivonták magukat a játékból. Többször előfordult, hogy Szalai Gábor, aki eredetileg középpályást játszott, hátrament besegíteni a védőknek, vagy elől maradt a támadások támogatása miatt. Az ő helyén azonban így egy lyuk tátongott a középpályán, amit Tóth József próbált bejátszani, csakhogy ezért az ő helye maradt üresen a bal oldalon. Ahova viszont nem lépett vissza a balszélsőnk, az ellenfél játékosai pedig így létszámfölényben vihették a labdát a bal oldali védőnkre. Jobb oldalon sajnos mind a csatársorban, mind a középpályán tizenéves gyerekekkel játszottunk, aki tapasztalatlanságuk, fizikai hátrányuk miatt kiszolgáltatottak voltak az ellenfél nagyobb és erősebb játékosaival szemben. A jobb oldali védelmünk már a mérkőzés kezdete óta erőteljes rohamoknak volt kitéve. Ezeket a rohamokat az első félidőben még úgy-ahogy ki tudtuk védekezni (bár meg kell jegyezni, hogy mind a két kapott gólunk jobbról született), de a második félidőben teljesen szétestünk. Az 50-59. perc között három gólt kaptunk. Ezek közül kettő is hatalmas védelmi hiba után született. Az egyiknél egy távoli lövést hárított bravúrral a kapusunk, a kipattanó labdát a védőnk nem tudta elrúgni, a berobbanó csatár pedig 3 méterről a kapuba lőtt. A másik gólt a rutinos Böröczky Róbert hozta össze. Egy kavarodás után a tizenhatosunk vonalában megszerezte a labdát. Felszabadítás helyett azonban elkezdte befele vezetni a lasztit. A vaszari csatár megszerezte tőle és védhetetlenül a kapuba lőtt.
1-5 után próbáltunk szépíteni az eredményen, aminek meg is lett az eredménye. Egy kapu elé beívelt labdát Somogyi Dávid megszerzett az ellenfél hálóőre elől, középre passzolt, ahol érkezett Tóth József és 5 méterről az üres kapuba helyezett (2-5). A maradék harminc percben szinte csak a Vaszar volt a pályán. Többször sikerült a védősorunk mögé kerülniük. Ziccereket rontottak el, szerencsésen mentettünk vagy a kapufa segített ki minket. Csak idő kérdése volt, hogy mikor kapjuk meg a következő gólt. A vaszari csapat sorozatos cseréinek köszönhetően (három cserejátékosuk volt, ami egy főnkkel szemben) ez a gól a 78. percben érkezett csak meg. A vaszari játékos 18 méterről lövésre szánta el magát, mivel nem léptünk ki rá, nyugodtan rákészülhetett a lövésre. A jól eltalált lökete pedig akadálytalanul utat talált a hálónkba (2-6). Az eredmény a mérkőzés végéig már nem változott. Negyedik meccsünkön a negyedik vereségünket szenvedtük el. Eddig összesen 5 gólt rúgtunk és 19-et kaptunk. Az előző szezonban 12 meccsen kaptunk 16 gólt!
Sajnos több rutinos játékosunk mélyen a tudása alatt játszik. A sorozatos vereségek pedig türelmetlenné, és elkeseredetté tesznek bizonyos játékosokat, akik, az első bekapott gól után teljesen szétesnek, elkedvetlenednek. Ilyen mentalitással nem lehet játszani. A már több éve futballozó, idősebb játékosoknak kell példát mutatni a fiataloknak. Nekik kellene őket irányítani, segíteni és nem fejet lehajtva bóklászni a pályán. Az nem sportemberi hozzáállás, hogy egy vesztésre álló meccset feladunk, hogy a bekapott gól után vigyorgunk és szórakoztatjuk az ellenfél játékosát. Emelt fővel kell nyerni, de emelt fővel kell veszíteni is. Amíg van egy-két ember a csapatban, aki ezt nem érti meg, addig nem is fogunk győztesen lejönni soha a pályáról. Azt a lépést pedig, amit az első két meccsen védő Dávid Krisztián tett, nem lehet szó nélkül hagyni. Nem elég, hogy már két meccs óta nem jön a mérkőzésre és emiatt egy mezőnyjátékosunknak kell védeni (Somogyi László egy szó nélkül beállt a kapuba, becsülettel tette a dolgát, bravúrokat mutat be, az Ő hozzáállása példa értékű lehet sok játékosunk számára!), egy sms-ben megüzeni, hogy úgy döntött, hogy befejezi pályafutását Adásztevelen, és nem jön többet a csapatba. Nem tudom, hogy milyen okai vannak, hogy nem jön, hogy mi késztette erre az elhatározásra, de úgy érzem, hogy nem ez a módja annak, hogy ezt bejelentse. Jöjjön le a mérkőzésre és mondja el az öltözőben, hogy srácok az van hogy:..... Nagyon sok indok van, amit meg lehet érteni és el lehet fogadni, de a "Nem akarok jönni, mert nincs kedvem", nem tartozik közéjük. Mert ha csak ez az indok, akkor nem is kellett volna elkezdeni.
Azért voltak jó dolgok is a meccsen. Horváth Ádám és Komjáti Zoltán, a két újonc, egész ügyesen mutatkozott be. Horváth Ádám harcosan, keményen játszott. Ügyesen, gyorsan próbálta megjátszani a labdákat. Komjáti Zoltán is sokat futott, hajtott, neki még egy kis csibészséget kell belevinni a játékába és pár kilót magára szedni, de ő is ügyes volt. Csak így tovább fiúk!
És akkor a játékvezetők... illetve csak a játékvezető. Az asszisztensével semmi gond nem volt (leszámítva azt a kis (?) hibát, hogy bedobásnál lest jelzett - de ezt írjuk a lámpaláz számlájára), de amit a játékvezető művelt az első félidőben az minden kritikán aluli. A csapatok, a nézők megrökönyödésére úgy viselkedett a pályán a játékosokkal (mindkét csapat játékosaival), mint egy kiskirály a cselédjeivel. Szabó Andrást már a leigazoláskor kiszúrta magának, mert szóba elegyedett az asszisztenssel. "8-as megjegyeztelek!". Ezen még csak mosolyogtunk. Azonban szerinte ezt sem lehet a pályán. És amikor felhívtuk a figyelmét arra, hogy mi azért játszunk, hogy jól érezzük magunkat és mit csináljunk, talán sírjunk foci közben? A válasza: "Meg lehet próbálni! Csak majd jön a sárga!". Ezen ismét nevettünk. Egy kakaskodás után pedig odarohant a játékosokhoz és Somogyi Dávidot a mezénél fogva megragadta, megcibálta és úgy ellökte onnan, hogy játékosunk majdnem hanyatt vágódott. Azt hittük ennél jobb már nem jöhet. Pedig csak ezek után jött a feketeleves. Amikor nézők számon kérték tőle ezt a fajta magatartást, ő nyomdafestéket nem tűrően kikiabált a pályáról. Leh.lyézte, leb.zizta, lef..sz.pózta az egyesület vezetőjét. Persze, ezek a dolgok a jegyzőkönyvbe nem kerülnek bele, ezekről a dolgokról az illetékes szervek nem tudnak. Már jó ideje focizunk, de ilyet még egyikünk sem ért meg, hogy egy játékvezető így viselkedjen. Ő, akinek a pályán fegyelmet kellene tartania, Ő, aki a szabályok betartásával kellene, hogy a játékot vezesse, Ő nem viselkedhet így. Egy játékos fele ennyiért már piros lapot kapna és több mérkőzésre el lenne tiltva. Sokkal kevesebb vétségért lett már megbüntetve játékos és csapat is. De a játékvezető szent és sérthetetlen. Kérdem én, mi van, ha valaki nem tűri ezt, hogy így beszéljenek vele? Mi lenne a következménye, ha valaki visszaszólna ezekért a bírónak, vagy ne adj’ Isten megüti? A játékos, vezető, néző eltiltva mindentől, a csapat megbüntetve, a pálya bezárva. Mert ez biztos, hogy benne lenne a jegyzőkönyvben. A vicc az egészben, hogy ha ezeket nem vesszük figyelembe, akkor egy szavunk nem lehet a játékvezetőre, mert a meccsen nagy hibákat nem vétett, nem tördelte szét apró szabálytalanságok miatt a játékot, jól helyezkedett, mindig akcióközelben volt. De a modorát, csak azt, csak azt tudnánk feledni... Patai Balázs, gratulálunk! Ilyen ambivalens érzéseket még egy játékvezető sem hozott ki belőlünk!
"Tragédiának nézed? nézd legott
Komédiának, s múlattatni fog." - Madách: Ember tragédiája
Jövő héten, Csót ellen nyerni kell! Hajrá Tevel!
Tóth József
Felnőtt mérkőzésen: Adásztevel - Vaszar: 1-3
Tartalék mérkőzés: Adásztevel - Mezőlak: 0-2 (0-1)
(2013.09.08.)
Kora délután, napsütéses időben kezdtük a Mezőlak elleni meccset. A hozzánk hasonlóan eddig 0 ponttal álló ellenfél ellen hazai pályán a győzelem volt a célunk.
Kezdőcsapatok:
Adásztevel: Somogyi László - Böröczky Róbert, Porcelán Flórián, Gondor Richárd - Nyulász Ádám - Szalai Gábor, Papp Imre, Szabó András, Lampért Gyula - Somogyi Dávid, Tóth József;
Mezőlak: Árvai Krisztián - Kulics Ferenc, Kocsis Richárd, Antal Gábor, Bolla Attila, Jendrics Zsolt, Ihász Kristóf, Zsani László, Buti Miklós, Bódis Norbert, Bertha Zoltán
A mérkőzésen hamar magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, de az utolsó passzainkba mindig hiba csúszott. Először Tóth József került helyzetbe. A tizenhatos sarkánál lövés helyett középre lőtte a labdát. A berobbanó csatárunk elől a visszafutó védő tisztázni tudott. Pár perccel később Somogyi Dávid került lövőhelyzetbe, de gyenge kísérletét a kapus könnyedén megfogta. Az ellentámadásból pedig vezetés szerzett az addig nagyon passzívan játszó Mezőlak. A kapus által kirúgott labdát a mezőlaki középpályás rögtön továbbpasszolta a csatáraik felé. A kapusunk kiindult a kapujából, de mielőtt elérte volna a labdát, Böröczky Róbert ott termett és el akarta rúgni a lasztit. A rosszul elvégzett mentési kísérlet közben a labda felperdült a lábáról és az üres kapu felé hullott, az ott árválkodó mezőlaki csatár pedig 3 méterről az üres kapuba lőtt (0-1).
A bekapott gól után pár perccel Porcelán Flórián kirúgását Tóth József megcsúsztatta a középpályán, a labda Somogyi Dávid elé került, aki lerázva magáról a védőjét egy az egyben vihette a labdát a kapura. A mezőlaki portás kifutott rá Somogyi Dávid pedig ahelyett, hogy elrúgta volna mellette a labdát, vagy egy csellel elküldte volna gombát szedni, megpróbálta átemelni a kapuson. Sikerült. Annyi szépséghiba történt, hogy nemcsak a kapuson, de a kapun is átemelte. Kimaradt a 100%-os ziccer, maradt a 0-1.
De rohamoztunk tovább. Egy jobb oldali beadás Lampért Gyulát találta üresen, de játékosunk nem találta el fejjel a labdát. Röviddel ezután szöglethez jutottunk, a jobbról beívelt labdát Tóth József fejelte meg rosszul, ami így a kapu fölé szállt. 5 perccel később Gondor Richárd egy jó labdával ugratta ki Tóth Józsefet a bal oldalon, aki egy keresztlabdával Somogyi Dávidot találta meg a mezőlaki 16-oson belül. Somogyi Dávid a lövés helyett cselezni próbált, a védő megszerezte tőle és azonnal elindította a kontrát. Gyors, pontos passzokkal az ellenfél egy pillanat alatt felért a kapunk elé, ahol a csatár lövésre szánta el magát. A lapos, erős lövés a becsúszó Böröczky Róbert lábai alatt átment és a labda a jobb kapufánkon csattant. A kipattanó labda a bal oldali kapufánál álldogáló ellenfél elé került, aki 1 méterről nem hibázott (0-2).
Ez a gól egy kicsit megfogta a csapatot, hisz ismét az általunk, az ellenfél kapuja előtt kialakított helyzet után kaptuk a gól. Persze voltak játékosok, akiket ez különösen nem zavart és vidáman vigyorogva vették tudomásul, hogy nőtt a hátrányunk. Az egészben a szomorú az, hogy ezek a játékosok a mi csapatunk játékosai voltak, akik - elvileg - azért játszanak, azért küzdenek, hogy mi győzzünk. De úgy látszik, hogy nekik más az értékrendjük és a csapathoz való viszonyuk.
Még ezek után is lehetőségünk lett volna, hogy közelebb kerüljünk az ellenfélhez. Egy jobb oldali szöglet átszállt a hosszú oldalra, Tóth József lekezelte, visszagurított labdáját Szalai Gábor 16 méterről a kapu mellé rúgta. Nem sokkal később Szabó András került tiszta lövőhelyzetbe, de szemben a kapuval, 16 méterről, lövés helyett passzolt, amit az ellenfél védői könnyen tisztázni tudtak.
A második félidőben próbálkozásaink voltak csak. Egyre görcsösebben játszottunk, kapkodtunk. A passzaink többször célt tévesztettek, a hosszú kiugratásainkat általában az ellenfél védői érték el előbb, a pontrúgásaink pontatlanok voltak. Somogyi Dávid 18 méterről leadott szabadrúgását pedig a mezőlaki kapus tolta bravúrral a kapu fölé.
Egy tragikomikus jelenettel zárult a meccs. Gondor Richárd egy labdát próbált elfejelni, az ellenfél játékosa magasra emelte a lábát és eltalálta a játékosunk arcát. Sem a játékvezető sem az asszisztense nem látott semmit. Amikor a játékosunk a földön maradt, a bíró akkor fújta csak le az esetet, de sárgát nem adott a mezőlaki játékosnak veszélyes játékért. Meglepetésünkre Gondor Richárd kapott sárga lapot, mert engedély nélkül jött vissza a pályára az ápolás után. A komikus az esetben, hogy le sem ment a pályáról, hanem az oldalvonalnál állva kapott ápolást, de a spori és segítője ezt sem látták. Az, hogy a hármas sípszóig kell játszani, nem csak a játékosokra vonatkozik, hanem a bírósporttársakra is. Az ő dolguk az, hogy a mérkőzés végéig vezessék a meccset. És ha lement a 90 perc és úgy érzik, hogy elég volt, akkor belefújnak a sípba. Nem egy nehéz szakma ez sem...
A mérkőzés végéig már nem változott az eredmény. A Mezőlak 2-0-s győzelmet aratott és megszerezte első győzelmét. A játék képe alapján a döntetlen igazságosabb lett volna, sőt, ha a saját figyelmetlenségünk és fegyelmezetlenségünk miatt nem ajándékozunk két gólt az ellenfélnek és belőjük a helyzeteinket akár nyerhettünk is volna.
Jövő héten az eddig 100%-os Vaszar jön Adásztevelre. Nem mi vagyunk a mérkőzés esélyesei, de ha koncentrálunk, és odatesszük magunkat, akkor talán meglepetést is okozhatunk. De ha nem is nyerünk, legalább becsülettel veszítsünk. Egykoron egy marék spártai katona is kiállt Xerxész félelmetes hada ellen. Elbuktak, de nem futamodtak meg, és egy pillanatra sem adták fel. Szombaton Adásztevelre nem Xerxész jön és több tízezer perzsa, hanem csak Vaszar. Igaz, hogy mi sem leszünk 300-an, csak jó esetben 11-en, ami még így is kevesebb, mint Vaszar játékosainak száma - akik legalább 15-en lesznek, de egyszerre tőlük is csak 11-en lesznek a pályán. És a labda gömbölyű, a pálya pedig göröngyös...
Hajrá Tevel! "Szív és Lélek" - Fekete Barnabás, edző'bá
Tóth József
Felnőtt mérkőzésen: Adásztevel - Mezőlak: 4-3
Tartalék mérkőzés: Pápateszér - Adásztevel: 5-0 (2-0)
(2013.09.01.)
Az első forduló hazai veresége után Pápateszérre látogattunk. A teszéri csapatot évek óta nem tudjuk legyőzni a saját pályáján. Sajnos ez most sem sikerült.
A kezdőcsapatok: Pápateszér: Hoffmann Amand - Szalczer Péter, Horváth Attila, Markovics Imre, Szabó Zsolt, Iker István, Egyed Tamás, Karvas Bence, Tunner Tamás, Háhn Bálint, Nyári János; Adásztevel: Dávid Krisztián - Böröczky Róbert, Somogyi Dávid, Tóth József - Somogyi László - Szalai Gábor, Szabó András, Lampért Gyula, Papp Imre - Trosits Raul, Csordós Ádám.
Verőfényes napsütésben kezdődött a találkozó. A hazaiak már az első perctől magukhoz ragadták a kezdeményezést és a kapunkhoz szegeztek minket. Szalay Gábor a középpályáról visszalépett a védelembe, ezek után 4 védővel és egy beállóssal vettük fel a harcot a veszélyesen támadó ellenféllel szemben. A 9. percben előnybe került a hazai csapat. Dávid Krisztián által kigurított labdával Böröczky Róbert próbált meg megiramodni a jobb oldalon. A teszéri támadó letámadta, Böröczky Róbert a labda elrúgása helyett cselezni próbált, a csatár elvette tőle a játékszert, a védő üresen maradt helyén betört a 16-osunkon belülre és a kapus mellett a hosszú sarokba lőtt (1-0). Hamar hátrányba kerültünk egy hatalmas egyéni hiba miatt. A hazaiak ezután sem álltak meg. Folyamatosan támadtak, aminek 10 percen belül meg is lett az eredménye. Egy oldalról, a 11-es pont tájékára jött beívelést Somogyi Dávid nem rúgott el rögtön, hanem megpróbálta lekezelni a labdát, ami - szó szerint - sikerült is neki. A földre lepattanó labda visszapörgött és eltalálta a kezét. A nyilvánvaló tizenegyest a bíró befújta, amit az ellenfél játékosa értékesített is (2-0).
A csatáraink tétlenségét Tóth József unta meg. Az ellenfél támadóját megelőzve megszerezte a labdát a bal oldalon, amit egy csellel elvitt a védekezni próbáló teszéri középpályás mellett, átjátszotta a rátámadó védőt, majd az ellenfél tizenhatosa sarkáról kapura lőtt. A labda 1 méterrel elkerülte azonban a hazaiak kapuját.
A játék képe nem változott: a hazaiak uralták a középpályát, a csatáraink nem tudták megtartani elől egy percre sem a labdát így egyre-másra jöttek a támadások. A góltoktól csak a kapusunk jó reflexei mentettek meg minket. Az első félidő vége előtt volt még egy ígéretes kapura lövésünk, amit Szalay Gábor jegyez. Egy kapuskirúgást lekezelt a középpályán, rögtön az ellenfél kapuja irányába fordult, eltolta a labdát a rá kirontó védők mellett és 18 méterről lőtt. A középre tartó lövést az kapus könnyedén hatástalanította.
Az első félidőben szinte felbillent a pálya. A hazai csapat végigtámadta az első 45 percet, mi csak 2 db lövést tudtunk felmutatni. A 2-0-s félidei eredmény ránk volt hízelgő.
Sajnos a második félidőben sem változott semmi. Hacsak az nem, hogy a hazaiak még nagyobb elánnal támadtak és mi még jobban visszaszorultunk a kapunk elé. A háló már feltörte a hátunkat, olyan mélyen kellett védekeznünk. Az ellenfél játékosai kényük-kedvükre vezették a támadásaikat. A csatáraink a labdavesztések után nem támadtak vissza, az ellenfél - a támadóink által meg nem zavart- védőik segítségével gyorsan átjátszotta a középpályánkat és így állandóan emberelőnybe hozták a labdát a védősorra. Ziccerek sokasága maradt ki a kapunk előtt vagy az teszéri játékosok flegmasága miatt vagy Dávid Krisztián hatalmas mentéseinek köszönhetően. Levegőben lógott a 3. találat, ami egy pontrúgás után meg is született. A jobb oldalról elvégzett szögletre berobbanó játékosról Lampért Gyula lemaradt, a kapusunk alászaladt a labdának, így az ellenfél játékosa 2 m-ről könnyedén fejelt az üres kapuba (3-0). 3 percre rá megkaptuk a 4. találatot is. Az ellenfél játékosai a jobb oldalon könnyedén betörtek a 16-osunkon belülre, ajtó-ablak helyzetet alakította ki egymásnak két gyors, pontos passz után és közelről, védhetetlenül helyezték a bőrt a kapunkba (4-0). Az utolsó negyedórában még egy gólt kaptunk. A büntető területen belül nem tudtunk időben felszabadítani, az össze-vissza pattogó labdát az ellenfél szelídítette meg előbb és a hazai játékos félmagasan, erővel a kapunk jobb oldalába lőtt (5-0). Az eredmény ezek után már nem változott. Szabó András révén szépíthettünk volna. Egy előrevágott labdára kiindult az ellenfél kapusa, Szabó András megszerezte tőle az ellenfél 16-osa sarkánál, az üres kapura lőtt, de a lövésnél eltörte a labdát és a kapu helyett méterekkel mellé rúgta.
Az előző tudósítást úgy fejeztem, be hogy sokkal koncentráltabb, jobb játékot kell nyújtanunk, mint Marcaltő ellen, különben Pápateszéren semmi esélyünk sem lesz. A meccsen a kapusunk nyújtotta a legjobb teljesítményt az 5 bekapott góltól függetlenül. Volt egy-két bizonytalansága, többször szólni kellett neki, hogy induljon ki a labdákra, de amikor kifutott mindig elérte a csatárok előtt a lasztit, tisztázni tudott, sokszor bravúrral védett és neki köszönhetjük, hogy nem lett kétszámjegyű a vereségünk.
Ismételten sok hiányzónk volt (Józsa Ádám, Gondor Richárd, Major Sándor, Nyulász Ádám). Különféle okok miatt már a 2. meccset hagyják ki (pedig most Forma 1 sem volt, hideg sem volt, az eső sem esett...). Ilyen hozzáállással nem lehet csapatjátékot játszani. A következő meccs előtt át kell beszélni ezeket a dolgokat, mert nem lehet a játékostársakkal kiszúrni azzal, hogy nem jelenik meg valaki a mérkőzésen, és még csak nem is telefonál, hogy nem fog jönni. Ez csapatjáték! Mindenki, aki eljön focizni, azért jön, mert szereti a játékot, és tiszteli annyira a társait, hogy megjelenik a mérkőzéseken és nem hagyja őket cserben. Persze, mindenkinek lehet halaszthatatlan elfoglaltsága, de akkor fel kell emelni a telefont - ebben a mai, fejlett világban, a mobilok adta lehetőséget kihasználva, még csak nem is kell személyesen találkozni - és meg kell mondani, hogy bocsi, de nem tudok menni. Ennyi. Nem egy nehéz dolog.
Jövő héten a még szintén nyeretlen, pont nélkül álló Mezőlakot fogadjuk. Mindenképpen győzelmet kell szereznünk, hogy elmozduljunk felfelé a táblázaton. Bár, ha ilyen hozzáállással és küzdeni, játszani nem akarással áll ki egy-két játékos (ha egyáltalán eljönnek a meccsre), akkor továbbra is vereségeket fogunk szerezni.
Bízva a szebb és jobb jövőben: Hajrá, Tevel!
Tóth József
Felnőtt mérkőzésen: Pápateszér - Adásztevel: 9-1
Tartalék mérkőzés: Adásztevel - Marcaltő: 3-6 (2-5)
(2013.08.25.)
Augusztus utolsó vasárnapján, egy borongós, esős délutánon kezdetét vette a 2013/2014-es szezon. A tavalyi szezon vége óta jelentősen meggyengült a csapat. Mehringer László csapatkapitány egy év tanulmányi szünetet tart, Czere Balázs eligazolt a Pápai ELC utánpótlás csapatába, míg Pődör József Nyárád játékos-edzője lett. Sérültünk (Csordós Ádám), eltiltottunk (Wittmann Gábor) is volt, valamint többen (Józsa Ádám, Nyulász Ádám) családi programok miatt nem tudtak részt venni az idénynyitón.
Az alábbi kezdőcsapatok futottak ki a pályára: Adásztevel: Dávid Krisztián - Böröczky Róbert, Tóth József, Gondor Richárd - Somogyi László - Lampért Gyula, Szabó András, Papp Imre, Trosits Raul - Szalai Gábor (csk.), Böröczky Bence; Marcaltő: Vasváry András, Horváth Martin, Hegyi Dávid, Hakrai Tamás, Nagy Ferenc, Dr. Ruisch Attila, Horváth Tamás, Boldog Tamás, Takács István, Szeier Tibor, Farkas Zoltán.
A mérkőzést Marcaltő kezdte jobban és már a 4. percben megszerezte a vezetést. Egy védelmi hibát kihasználva (Somogyi László nem tudott időben felszabadítani) a marcaltői támadó 8 méterről a kapunk bal sarkába lőtt (0-1). Nem fogta meg a csapatot a gól. A 8. percben már 1-1 volt az állás. Böröczky Bence bal oldali beadását Szabó András ügyesen átlépte, ami így Szalai Gábor elé került, aki higgadtan helyezett a kapuba. Az egyenlítés nemhogy megnyugtatott volna minket, a védelmünk sorozatos kihagyásai után 4 gólt rámolt be rövid időn belül a marcaltői csapat. Először a kapusunk ügyetlenkedett el egy hazaadást, a rosszul elvégzett felszabadító rúgását az ellenfél csatára lefülelte és az üres kapuba helyzete a labdát (1-2), majd egy szögletrúgás után az ellenfél játékosai megelőzték az elmélázó védőinket és 3 méterről fejelték a bőrt a hálóba (1-3). A 4. gólnál Tóth József hibázott nagyot, amikor a kitörni készülő csatár elől nem tudta elrúgni a labdát, így az ellenfél játékosa ziccerben mehetett a kapura, amit nem is hibázott el (1-4). Közben - hogy a remény ne haljon már meg az első félidőben - Szabó András használt ki egy védelmi hibát az ellenfélnél és találata után 2-4-re alakult a mérkőzés. Hogy mégse legyen hurrá-hangulat az öltözőnkben, arról az ellenfél gondoskodott. Egy távoli lövés megcsúszott a vizes füvön, a kapusról kipattanó labda pont az ellenfél elé került, aki állítgatás nélkül a kapunkba helyezett (2-5).
A szünetben átbeszéltük a hibákat, Somogyi László visszaállt középső védőnek, Tóth József pedig egy sorral előrébb lépett. A második félidőt mi kezdtük jobban, sorra vezettük a jobbnál-jobb támadásokat, de a végső passzainkba mindig hiba csúszott. Egy ellentámadás végén pedig tizenegyest kapott Marcaltő. Egy szélről belőtt labdát az ellenfél csatára lekezelt a 16-osunkon belül, kapura lőtt, de a labda eltalálta Tóth József karját. A bíró egy kis jóindulattal büntetőt fújt, amit az ellenfél játékosa a jó irányba mozduló kapusunk fölött, erővel a hálóba vágott (2-6).
Az ismételten bekapott gól után is támadásban maradtunk. De ugyanúgy, ahogy eddig, a végső passzokat nem tudtuk hibátlanul megoldani és sorra puskáztuk el a nagyobbnál nagyobb ziccereket. Először Tóth Józsefet ugratta ki Papp Imre, aki az ellenfél 16-osán belül átvette a labdát, de a kifutó kapusba lőtt, majd Szabó András és Szalay Gábor hagyott ki egy-egy helyzetet. Ezek után Tóth József hibázott ismét gólhelyzetben, amikor Szalay Gábor szélről belőtt labdájáról maradt le pár centivel. A sorozatos helyzetek azonban végül góllá értek. Egy kiugratást követően Szabó András húzta el a labdát a 16-oson belül az ellenfél játékosa elől, aki csak szabálytalanul tudta szerelni. A jogosan megítélt büntetőt Gondor Richárd érvényesítette (3-6). A gól után megpróbáltuk a lehetetlent és a maradék 13 percet végig támadtuk. Szabó András mértani pontosságú passza után Papp Imre csak a kapussal állt szembe, de 7 méterről, jobbról leadott lövése centikkel, de elkerülte a marcaltői kaput. Ezek után sajnos már csak helyzetecskék kialakítására futott az erőnkből, Szabó András buktatása után pedig egy jogos 11-est nem fújt be részünkre a bíró. A mérkőzés 3-6-os marcaltői sikerrel zárult.
A hűvös, esős időben lejátszott bajnoki nyitányon az első félidőben nagyon rosszul játszottunk. A második félidőben végigtámadtuk a 45 percet, de mivel az utolsó passzokba hiba csúszott, nem tudtunk közelebb kerülni az ellenfélhez. Marcaltő együttese megérdemelten győzött az egyébként nagyon sportszerű mérkőzésen. A játékvezető sok hibával vezette a mérkőzést, de nem ezen múlott csapatunk veresége. A következő hétvégén, Pápateszéren, sokkal jobban, koncentráltabban kell játszanunk, különben hatalmas vereségbe szaladhatunk bele.
Nálunk nagyobb csapatok is kikaptak már hazai pályán 6-3-ra, a legemlékezetesebb, amikor 1953. november 25-én, az addig hazai pályán veretlen Angliát a magyar Aranycsapat verte meg hasonló különbséggel. A szigetországiak összeszedték magukat, tanultak a vereségből és később világbajnokok lettek.
Előttünk is ennek az útnak kell állnia! (leszámítva a Vb győzelmet ;) ) Fel kell állnunk a padlóról, ahova Marcaltő küldött minket, és minél előbb győzelmet, győzelmeket kell szereznünk. Reméljük ez már a következő mérkőzésen, Pápateszéren megvalósul. Addig is Hajrá, Tevel!
Tóth József
Felnőtt mérkőzésen: Adásztevel - Marcaltő: 8-1